Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVIII. kötet • 1077-1171. sz.
Irományszámok - 1922-1079. Törvényjavaslat a jelzálogjogról
1079. szám. 53 kodik, mert a 379. §-ának rendelkezéséből következett, hogy a jelzálogjog a konfúzióval nem szűnik meg. A javaslat azonban nem lát okot arra, hogy konfúzió esetében a jelzálogos követelés másként marad-jon fenn, mint akkor, ha a tulajdonos a hitelezőt kielégíti. Ha ugyanis a konfúzió a tulajdonosra kedvezőbb eredménnyel járna, teljesítés esetében a követelés engedményezésére törekednék és formai különbség eredményezné az anyagi jog szempontjából eltérő jogállást. Ha a hitelező tulajdonossá válik, természetesen nem lehet szó arról, hogy ő a követelést megszerezze, mert a követelés korábban is őt illette, hanem ilyen esetben a jelzálogos követelés épen korlátozást fog szenvedni az első bekezdésben foglalt rendelkezéseknek megfelelően. A jelzálogjogot megszerző dologi adós kezesi jogállásából következik, hogy vele szemben a személyes adós — a hitelezővel szemben őt megillető kifogásokon felül — az egymás közti jogviszonyukból eredő kifogásokat is felhozhatja. 10. §. (I. 887. §., Tj. 679. §. 2., 682. §. 1., Bsz. 679. §. 2, 682. §. 1) A törvényes engedménynek második esete, mikor a jelzálogos hitelezőt oly személyes adós elégíti ki, aki nem tulajdonosa a jelzálognak. Ebben az esetben a személyes adós és a tulajdonos közötti visszkereseti igény ugyanaz, mint az egyetemleges adóstársak Között. Ennek a kötelmi jogi jogviszonynak a következményeit vonja le ez a §. lényegben a polgári törvénykönyv szövegeivel egyezően. 11. §• Ä 8. §. indokolásában már volt szó arról, hogy a harmadik jóhiszemű telekkönyvi szerző jogvédelme folytán a jelzálogjog telekkönyvön kívüli átszállása esetében szükséges az érdekelteknek módot nyújtani a telekkönyvi állapotnak a valóságos jogi helyzettel összhangbahozására. A javaslat az átszállás bekebelezése helyett a telekkönyv kiigazítását, mint egyszerűbb jogi formát kívánja megvalósítani az átszállás minden esetében, bár természetesen a kiigazításba beleegyezés is csak -per útján lesz kikényszeríthető. 12. §. (1881 : LX. t.-c 182. §. 2. bek., I. 895. §., Tj. 670. §. 1., Bsz. 670. §. 1.) A fennálló jog szabálya. Nem egészen fedi a Vht. 182. § át, amely a jelzálogjog megszűnését arra az esetre is kimondja, ha a jelzálogos követelés az árverési vételárból nem nyert kielégítést. A javaslat az idézett jogszabálynak csupán anyagi jogi részét tartalmazza, a ki nem egyenlített követelésre vonatkozó jelzálogjog megszűnése pusztán a végrehajtás kényszerintézkedés jellegéből folyó eljárási szabály. 13. §. (Optk. 469. §., I. 896. §., Tj. 373. §., Bsz. 370. §. 3.) A javaslat e §-a — épen úgy, mint a jelzálogjog keletkezése tekintetében a 6. §. — a jelzálogjog jogügyleti megszüntetéséről szól. Annak megkívánása, hogy a törlési engedély a telekkönyvi hatóságnál előterjesztett vagy a jelzálog tulajdonosához intézett nyilatkozat legyen a polgári törvénykönyv kötelmi jogi részének egyik alapvető tételén alapszik. A törlési engedély komolysága megkívánja, hogy határozott személyhez legyen intézve és nem forog fenn ok arra, hogy a polgári törvénykönyv előmunkálatainak szellemével a javaslat e helyen ellentétbe kerüljön, holott egyik fő törekvése e munkálatok eredményének minél teljesebb értékesítése. 14. §. (Optk. 469. §., I. 896. §., Tj. 685. §., Bsz. 685. §.) A fennálló jog szerint a követelés megszűnte esetében a jelzálogjog tulajdonosának joga van a jelzálogjog törlésébe beleegyezést a hitelezőtől per útján követelni. A Ptk. első szövege ugyanezt a jogot a követelés elévülése esetére is megadta a tulajdonosnak, jóllehet az elévülés a követelést nem szünteti meg, hanem csak az adóst szabadítja fel a teljesítés kötelezettsége alól. A Ptk. törvényjavaslata és bizottsági szövege a követelés megszűnése esetében a
