Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVIII. kötet • 1077-1171. sz.

Irományszámok - 1922-1079. Törvényjavaslat a jelzálogjogról

.60. 1079. szám. viszont csak dologi jognál lehet meg. Igaz ugyan, hogy a Tkr. 63. §-a értelmében bizonyos kötelmi jogok a telekkönyvi bejegyzéssel a dologbani jog minőségét nyerhetik, ámde a »doJogbani jog minősége« éppen csak abban fog megnyilvánulni, hogy a bejegyzett kötelmi jog nem csupán a bejegyzéskori, hanem az ingatlannak bármely későbbi tulajdonosával szemben érvényesíthető. Jelzálogjog bejegyzésének az ilyen telekkönyvbe bejegyzett kötelmi jogra semmi jogi tartalma nem volna, mert maga a bejegyzett jog is csak arra való, hogy a kötelmi jogviszony fennállását biztosítsa. A bérleti jog tekintetében ezt a felfogást a Kúria Pk. V. 2850/1915 sz. elvi határozatában fejti ki (P. H. T. 435. sz.). A javaslat ugyanezt a meggondolást fogadja el általában a telekkönyvbe bejegyzett kötelmi jogviszonyok tekintetében, a bérletei; és a haszonbérletet pedig csak mint leggyakrabban előforduló eseteket emeli ki. A javaslat előkészítése során felmerült az a gondolat, hogy a nagyobb városokban előforduló ú. n. főbérlet, valamint az emeletráépítés ellenértékéül qizonyos időre létesített bérleti jog jelzálogul leköthető legyen. A javaslat a mondottak alapján ezt nem tartotta lehetségesnek. Ilyen esetekben azonban a kívánt gazdasági célt úgy lehet elérni, ha a főbérlő javára az épületre vagy az emeletet ráépítő javára az új emeletekre haszonélvezeti jogot alapítanak a felek, amely egyfelől a jelzálogul lekötésre is alkalmas, másfelől pedig a jogosultnak a bérleti jog bejegyzésénél nagyobb biztonságot is nyújt. 2. Jelzálogjog szerzése és megszűnése. E rendelkezések a jelzálogjog szerzésének származékos formáját vagyis a jelzálogjog átszállását is szabályozzák. Az anyagnak ezzel a Ptk. tervezeteitől eltérő csoportosításával a javaslat a könnyebb áttekinthetőség célját szolgálja. 6. §. (Optk. 451. §., I. 855. §. 1., Tj. 371. §., Bsz. 368. §.) A polgári törvénykönyv első szövegétől eltérve, a későbbi szövegek a jelzálogjog jogügyleti megalapításának feltételeit a telekkönyv anyagi jogszabályainak körében az ingatlan tulajdonának átruházásával, valamint az ingatlant terhelőjogok átruházásával ós terhelésével együttesen szabályozták. A javaslatnak — minthogy a jelzálogjogra szorítkozik — az első szöveghez kellett e tekintetben visszatérni. A javaslat éppen úgy, mint a polgári törvénykönyv szövegei, jogügyleti megalapításra szorítkozik, nem foglalkozik a bírói (végrehajtási) jelzálogjoggal, amelyet az Optk. 450. §-a is a törvénykezési rendtartás keretébe utal, sem pedig a jelzálogjog előjegyzésének kérdésével, mert az előjegyzés igazolására irányuló per voltaképen a beleegyezés kikényszerítése és az, hogy a beleegyezés kimutatása milyen eszközökkel történik ismét nem az anyagi jogba, hanem az eljárási jogba tartozik. A javaslat szerint a jelzálogjog jogügyleti megalapításához a tulajdonos beleegyezése és a hitelező javára a telekkönyvbe bejegyzés szükséges. A javaslat tehát e helyütt nem említi meg külön a causa debendit, mint a jelzálogjog szerzésének feltételét. Ezt külön megemlíteni felesleges is, mert az 1. §. a közönséges jelzálogjog járulékos természetét megállapítja és így világos, hogy a követelés nem is a közönséges jelzálogjog szerzéséhez, hanem magához az ily jelzálogjog fogalmához tartozik. A telekkönyvi bejegyzés megkívánásából folyik viszont az a tétel, hogy nem telekkönyvezett telken — akár egyáltalán nem volt még telekkönyvezve,