Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVIII. kötet • 1077-1171. sz.
Irományszámok - 1922-1145. Törvényjavaslat a természettudományok fejlesztése érdekében teendő intézkedésekről
1145. szám, 4U3 intézkedik. E Tanács tudománypolitikai tanácsadó szerve lenne a közoktatásügyi miniszternek, s ezenkívül aktíve közreműködnék a bel- és külföldi ösztöndíjak adományozásában, meg a laboratóriumoknak műszerekkel val6 ellátásában. E szervezet, a mi kisebbarányú viszonyainkra leegyszerűsítve^ hívatva lesz tudománypolitikai szervezetünkben azt a szerepet betölteni, amelyet a Notgemeinschaft der deutschen Wissenschaft lát el. Ezen az állami jellegű tanácson kívül, a közoktatásügyi minisztertől is teljesen függetlenül, megalakulóban van ' a Széchenyi István Társaság, mely hívatva lesz a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem, meg a pénzügyi világ kiválóságait a tudósokkal és a tudományos intézetekkel közvetlen kapcsolatba hozni a Vilmos Császár Társaság mintájára. A fenti két szerv megalkotásáig sem maradtunk azonban tétlenek, hanem a kongresszus előkészítő bizottságát több új tag bevonásával végrehajtó bizottsággá bővítettem ki, mely az ügyeket ideiglenesen mindaddig vinni fogja, míg az e törvényjavaslatban tervezett Országos Természettudományi Tanács mint állandó és végleges szerv meg nem alakul. A kongresszus tanácskozásainak alapulvételével a végleges nagyprogramm felállítása a végrehajtó bizottság és folytatólag a Tanács feladata lesz. Ez természetszerűleg csak hosszabb munka gyümölcse lehet. Vannak azonban egyes alapvető kérdések, melyekben, természetesen a végrehajtó bizottság meghallgatása után, már most véglegesen állást kell foglalnunk, midőn a természettudományok fejlesztése érdekében teendő intézkedésről szóló ezt a szerves törvényjavaslatot megalkotjuk, melynek épen az a főcélja, hogy legalább két évtizedes tervszerű munka alapjait lerakja De szabad-e nekünk a magyar nemzet mai helyzetében nagyobb tervekkel foglalkozni ? Erre Franciaország példájával felelhetünk, amely az 1870—71-et követő időkben vesztett háború, területcsonkítás, 5 milliárd arany frank hadisarc fizetése, fórradalom és kommunizmus után állott, akárcsak mi. Charles de Freycinet, a nemrég elhunyt francia nagy államférfiú, mint a Dufaure kabinet közmunkaügyi minisztere a 70-es évek végén óriási vasút, tengeri kikötő és belvízi csatorna építési programmot tartalmazó törvényjavaslattal állott elő, mely nem kevesebb, mint közel 9.000 km. hosszúságú új vasútvonalak építését tartalmazta s a többi tervezett művel együtt 5 milliárd arany frank kiadást vett kilátásba. Freycinet, hogy ezt a szédületes programmot megmagyarázza, valósággal agitátorius körutat tett Franciaországban. »Ha egy nép annyit szenvedett, mint a mienk keserves nyolc éven át« — mondotta "boulognei beszédében — »csak egy dolgot nyújthatunk neki, hogy vigasztaljuk ós ismét naggyá tegyük s ez a munka. Azt mondják, hogy programmom túl nagy és veszélyezteti az állam pénzügyeit; de ha a koncepció merész is, a végrehajtás megfontolt«. A francia kamara a javaslatot 1879. Julius 17-én meg is szavazta. A tudománypolitikának a csatornák és kikötők építésével szemben van egy nagy előnye, t i. hogy sokkal olcsóbb ; különösen a természettudományok terén aránylag kis eszközök felhasználásával nagy kulturális ésgazdasági eredményeket lehet elérni. A siker előfeltétele azonban a tervszerűség s épen ezt a tervszerűséget szolgálja ez a törvényjavaslat, mely csak a nagy célokat állítja fel, az évi állami költségvetésekre bízva azt r hogy a pénzügyek mindenkori helyzetéhez képest mennyit költhetünk a kivitelre s így milyen ütemben haladunk a programm megvalósításának útján. De hogy nem állítunk fel a javaslatban délibábos terveket, abban a tekintetben megnyugtató, hogy ha csak a kultusztárca mai szerény beruházási hitele nem csorbíttatik, a programm két évtized alatt annyival is inkább megvalósítható, mert a modern természettudósok intézeteik számára nemcsak,. Az 1922. évi június hó 16-ára összehívott nemzetgyűlés irományai. XVIII. kötet. 55
