Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVIII. kötet • 1077-1171. sz.

Irományszámok - 1922-1092. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottságának jelentése "az 1925/26. és az 1926/27. évi állami költségvetésről" szóló 1085. számú törvényjavaslat tárgyában

334 1092. szám. 1092. szám. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottságának jelentése „az 1925/26, és az 1926/27. évi állami költségvetésről" szóló 1085. számú törvényjavaslat tárgyában. Tisztelt Nemzetgyűlés! Az 1926/27. évi állami költségvetés tárgyalása befejezéséhez közeledik, miért is a pénzügyminiszter úr törvényeinknek és alkotmányos gyakorlatunknak megfelelően beterjesztette a felhatalmazási javaslatot. Ebbe a javaslatba az 1926/27. évi állami költségvetésen kívül a pénzügyminiszter felvette az 1925/26. évi állami költségvetést is, amelyet a nemzetgyűlés még ez év januárjában letárgyalt és a vonatkozó felhatalmazási törvényjavaslat is már január óta a nemzetgyűlés előtt fekszik, azonban a nemzetgyűlés egyéb sürgős teendői miatt mindezideig nem jutott hozzá a törvényjavaslat letárgyalásához. A pénzügyi bizottság véleménye szerint a két költségvetésnek egy törvényjavaslatba való foglalása nemcsak annak a célszerűségi szempontnak felel meg, hogy az 1926/27. évi állami költségvetés tör vény beiktatása ne előzhesse meg az 1925/26. éviét, hanem abból a szempontból is helyesnek mondható, hogy így a nemzetgyűlésnek módjában áll az államháztartás egyensúlyának helyreállítására az 1924 : IV. törvénycikkel megállapított időszak betetőzését jelentő két év kormányprogrammját egy egységes egészbe foglalva tárgyalni. Ha a tisztán a költségvetési szakaszok után — amelyek minden költségvetési törvényben bennfoglaltatnak — az egyéb szakaszokat nézzük, meg kell állapítanunk, hogy azok általában olyan intézkedéseket tartalmaznak, amelyek alkalmasak arra, hogy az államháztartás egyensúlyának helyreállítása terén elért sikereket fokozzák és állandósítsák. Ezek közül különösen ki kell emelni a gazdasági élet újjáépítését célzó intézkedéseket, elsősorban pedig a javaslat 13. és 14. §-aiban említett hasznos beruházásokat, amelyekkel a kormány egyrészt a magángazdaságot a fejlődéséhez szükséges tőkéhez kívánja juttatni, másrészt pedig a munkanélküliséget munkaalkalmak teremtésével enyhíteni igyekszik, míg azok a beruházások, amelyek az állami üzemek érdekében történnek, az állami üzemek jövedelmezőségének fokozását