Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVIII. kötet • 1077-1171. sz.

Irományszámok - 1922-1084. Törvényjavaslat a m. kir. postatakarékpénztárra vonatkozó törvények egyes rendelkezéseinek módosítása tárgyában

1084. szám. 161 A 4. §-ho#. A postatakarékpénztárt érhető veszteségek fedezésére az 1885. évi IX. t.-o. 7. §-ában foglaltak szerint tartalékalap képzése rendeltetett el. A postatakarékpénztár üzletkörének és forgalmának növekedésével kapcsolatban az eredetileg 1 millió forintban megállapított tartalékalap összege fokozatosan, utoljára az 1912. évi XXXIX. t.-c.-kel 12 millió koronára emeltetett fel. Ennek a tartalékalapnak a vagyona a postatakarékpénztár céljaira szolgáló ingatlanokon kívül kamatozó magyar államadóssági kötvényekben és záloglevelekben van elhelyezve. A postatakarókpénztárnak a kózizálogkölcsön üzlettel való kibővítése szükségessé teszi, hogy eme új üzletágban érhető veszteségek fedezésére a postatakarékpénztár tartalékalapja megfelelően felemeltessék. E felemelés a postatakarékpénztárral egyesített budapesti királyi zálogházak alapjának a postatakarékpénztári tartalékalapba való beolvasztása által történik. A budapesti királyi zálogházak alapja már Mária Terézia királyné idejében keletkezett s a VI. kerület Eötvös-utca 3. számú telken és házon kívül az 1900. évi XIII. t.-c. megalkotása előtt a belvárosi zálogházi telek és épületből állott. Az 1900. évi XIII. t.-c.-ben foglalt rendelkezések alapján az állam által nyújtott előlegekből a IX. kerület Kinizsi-utca 2. szám alatt új zálogház építtetett azzal a kikötéssel, hogy a régi belvárosi zálogházi épület az alap által eladandó, az így befolyó összeg az előleg törlesztésére fordítandó, s a még fennmaradó tartozás a zálogházak jövedelméből 30 óv alatt fizetendő vissza. A tartozás azonban ezidőszerint is teljes egészében fennáll, mert sem a belvárosi régi zálogházi épület nem adatott el, sem pedig a zálogházak üzleti eredménye nem nyújtott módot a törlesztésre. Tekintettel arra, hogy az eladásra szánt épületet az állam időközben birtokába vette, s a közgazdasági egyetem céljaira nagy költségekkel átalakíttatta, s az épület ezidőszerint is e célra szolgál, annak eladása nem indokolt. A kérdés megoldására sokkal helyesebbnek tartom azt, hogy a telekkönyvileg még mindig a zálogházi alap tulajdonát alkotó eladásra szánt ingatlan, valamint a budapesti királyi zálogházak céljára rendelt ós ugyancsak a zálogházi alap tulajdonát alkotó Eötvös-utca 3. számú ingatlan — amely ingatlan már nem eredeti rendeltetésének céljára szolgál — az állam tulajdonába engedtessenek át, viszont ezzel szemben a zálogházi alapnak az állammal szemben fennálló tartozása töröltessék. A budapesti királyi zálogházi alapnak a vagyoni viszonyai ekként rendeztetvén, az alap javára fennmaradó IX. kerületi Kinizsi-utca 2. számú ingatlan, valamint a zálogházi berendezések és felszerelések a postatakarékpénztár tartalékalapjának vagyonába adatnak át ós annak növelésére fordíttatnak. Megjegyzem még, hogy a VI. kerület Eötvös-utca 3. számú ház zálogház céljaira már nem használtatik, s annak idején a zálogházi alap tulajdonjogának fenntartása mellett használatra a népjóléti ós munkaügyi miniszter felügyelete alatt álló Népegészségügyi Múzeumnak, illetőleg a Népegészségügyi és Munkásvédelmi Szövetségnek engedtetett át. Az 5. §-hoz. Ez a szakasz az életbeléptetés és végrehajtásra vonatkozó rendelkezéseket foglalja magában. Budapest, 1926. évi május hó 14-ón. Dr. Bud János s. k., m. kir. pénzügyminiszter. Az 1922. évi június hó 16-ára összehívott nemzetgyűlés irományai. XVIIL kötet. 21