Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVIII. kötet • 1077-1171. sz.
Irományszámok - 1922-1083. Törvényjavaslat a külföldi magyar intézetekről és a magas műveltség célját szolgáló ösztöndíjakról
148 1033. szám. vezni még nehezen lehet. A tudományos élet megszervezésének talán legnehezebb, de mindenesetre legmagasabbrendű kérdése ugyanis az, lehet-e olyan országos központi egyetem fel et ti szervet (Überuniversität) célszerűen létesíteni, melynek az lenne a hivatása, hogy a magas kultúrának az egyetemek kereteiből kiemelkedő kérdéseit intézze és szervezetében az összes tudományos intézmények (egyetemek ós egyéb főiskolák, nagy közgyűjtemények) képviselőit saját kötelékében egyesítve, azok tervszerű együttműködését biztosítsa. Régebben, midőn a természettudományok a nagy hídverést a tudomány és az élet között még nem végezték el s így a tudományos üzem méretei még kisebbek voltak, midőn minden nemzet tudományossága kis mikrokozmosz volt s a nemzetközi érintkezés csupán egyes tudósok személyes magánérintkezései és levelezései útján bonyolódott le, a tudományos akadémiák és az egyetemek teljesen kielégítették a tudományosság szervezeti igényeit. Az akadémiák azonban az újabb időkben mindinkább arra szorítkoznak, hogy irodalmi és tudományos pályázatokat tartsanak, továbbá, hogy ilyen műveknek, különösen hosszabb kiadványsorozatoknak megjelenését biztosítsák. Ezenkívül ami akadémiánk nemzeti áldozatkészségből kisarjadt, lényegében társadalmi alakulat, melyet az állam privilegizál ugyan, de melynek társadalmi alapjellegét nem lenne szabad azzal elhomályosítani, hogy állami természetű szervek, úgymint egyetemek, könyvtárak, levéltárak és múzeumok szervezeti összefoglalására használjuk fel. Az egyetemek pedig a kutatás és a tanítás célját szolgálják s így nem jó, ha kelleténél többet adminisztrálnak, ami csak elvonja azokat voltaképeni hivatásuktól s egyébként is nagyszámú tanárból álló karaikkal, ebből folyó nehézkesebb szervezetükkel és lassúbb ügyvitelükkel kevésbbó alkalmasak a nagy mozgékonyságot igénylő modern tudományos adminisztráció ellátására. Viszont a legutóbbi negyedszázad folyamán a tudományos élet régebben nem sejtett mértékben differenciálódott és a népek mindinkább érzik a nemzetközi szellemi együttműködés szükségét. A tudományosság méreteinek ez a megnövekedése adminisztrációjának tekintetében is fokozta az igényeket, melyeket csak magasabbrendű szervezet elégíthet ki. A kultuszminisztérium központi bürokráciája egymagában e feladatokkal nem bírkózhatik meg. Tudósokból, kultúrpolitikusokból és adminisztratív erőkből alakuló kollegiális, korporativ szervekre van szükség, hogy a kultuszminisztérium hatékony felügyelete alatt önkormányzati úton lássák el a tudományos igazgatás magasabbrendű tennivalóit. A magas kultúra kérdései egy részének autonom igazgatása céljából javasoltam az Országos Magyer Gyüjteményegyetem létesítését (1922. évi XIX. és 1923. évi I t-e.). Országos nagy közgyűjteményeinket (könyvtárainkat, levéltárainkat és múzeumainkat) korábban a közoktatásügyi minisztérium és az intézeti főigazgatók bürokratikusán adminisztrálták s az egyes intézmények egymástól izoláltan működtek s a Gyüjteményegyetem azt a célt is szolgálja, hogy nagy közgyűjteményeinket magasabb egészbe foglalja össze. Ez azonban 'csak első lépés volt a magyar tudományosság egységes megszervezésére ; a Gyűjtemény egyetemi Tanácson kívül szükség lenne még négy szervre: ú. m. egyetemközi bizottságra, országos szellemtudományi és országos természettudományi tanácsra, továbbá országos Ösztöndíj-tanácsra. A két elsőnek létesítését későbbre kívánom halasztani. Az egyetemközi bizottság megalakítása a tervezett egész szervezkedésnek mintegy záróköve lenne. A szellemtudományi tanács felállítása pedig egy Országos Szellemtudományi Kongresszus által kidolgozandó rendszeres programm kifolyása lehetne, mely kongresszus előmunkálatai még hosszabb időt vesznek igénybe. De a múlt óv december havában tartott Országos Természettudományi Kongresszus
