Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVIII. kötet • 1077-1171. sz.

Irományszámok - 1922-1079. Törvényjavaslat a jelzálogjogról

1079. szám. 91 tenni. Az adós viszont ebben az esetben meg lesz kímélve attól, hogy őt váratlanul érje váratlan oldalról támadás. A javaslat éppen ezért a jelzálogadóslevél birtokosát arra kötelezi, hogy mielőtt a jelzálogadóslevél felmutatásával a tulajdonos ellen fordulna, a jelzálogadóslevelet az első hitelezőnek előzetesen felajánlja. Ennek az előzetes joglépésnek közjegyzői tanúsításáról az eljárási szabályoknak kell rendelkezni. 106. §. A tulajdonosnak a teljesítés fejében vissza kell kapnia a jelzálogadóslevelet, mert különben semmivel sem volna megvédve a már nem létező követelésre vonatkozó jelzálogadóslevél további átruházása esetében az ismételt érvényesítés ellen. A szelvényekre vonatkozó rendelkezés külön indokolásra nem szorul. 107. §. Részleges kielégítés esetében szükség van a követelés fennmaradt része tekintetében a jelzálogadóslevél további forgalomban maradására, de viszont felismerhetővé kell tenni, hogy már nem az egész követelés áll fenn, mert különben a későbbi szerző a 103. §. második bekezdése alapján az egész követelést érvényesíthetné. Az ily visszásságok megelőzéséről gondoskodik a 107. §. 108. §. A jelzálogjog telekkönyvi törlése a jelzálogadóslevól bevonása vagy bírói határozattal megsemmisítése előtt visszaéléseknek nyitna tág kaput. E §. rendelkezése természetszerű következménye a javaslat 104. §-ában kifejezett alapelvnek. 109. §. A jelzálogadóslevél semmisnek kimondása mellőzhetetlen akkor is, ha felhívási eljárás eredményéhez képest kell a jelzálogjogot törölni. Ha a törlés bírói letétbe helyezés alapján történt, a letétbe helyezett összeget annak érdekében Őrzi az államkincstár, aki az immár semmis jelzálogadóslevél jogosult birtokosa. Éppen ezért nem lehet megszüntetni a semmis jelzálogadóslevél igazoló szerepét. 110. §. A javaslat rendszerében meg van engedve a jelzálogjogi terhelés típusának megváltoztatása (78. és 82. §.). Még inkább meg kell engedni, a jelzálogadóslevólre vonatkozó feljegyzés hatálytalanítását, mert ez a feljegyzés nem is szünteti meg a bejegyzett jelzálogjog közönséges jelzálogi jellegét, hanem csupán átruházási könnyebbséget jelent. (Ugyanez áll telekadósság esetében is.) Nem volna célja a hitelező kórelmére kiállított jelzálogadóslevelet továbbra is hatályban tartani, ha az a hitelezőhöz visszakerült és ő nem szándékozik azt újból átruházni, mert ilyenkor csupán formailag állana fenn a minősített közönséges jelzálogjog. A 108. §-nál mondottak indokolják azt a rendelkezést, hogy a feljegyzést csak a jelzálogadóslevól visszaadása esetében lehet törölni. E §. egyébként logikus kiegészítője a 88. §-nak. 111. §. A jelzálogadóslevél forgalomba kerülése után a tulajdonostól nem lehet kívánni, hogy a hitelező kilétét kutassa. Viszont a jelzálogadóslevél forgalomképes csak akkor lehet, ha a kiállítását kérő hitelező a jelzálogadóslevél későbbi visszterhes szerzőivel szemben a követelés fennállásáért, bírói úton ér vény esíthetós óért szavatol. Az első hitelező a behajthatóságért azért nem szavatol a javaslat szerint sem, mert a javaslat a jelzálogadóslevelet nem kívánja értékpapírrá tenni, hanem kapcsolatát a telekkönyvvel fenn kívánja tartani, ez ezért a 14. sz. teljesülési döntvényben foglalt jogelvet ebben a vonatkozásban is fenntartja. A képviselői minőségből folyik az a kötelezettség is, hogy a hitelintézet a jelzálogadóslevél mindenkori birtokosáról — vagyis a képviseltjéről — a jelzálogtulajdonosnak felvilágosítást köteles adni. E kötelezettség teljesítését 12*