Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVII. kötet • 1000-1076. sz.
Irományszámok - 1922-1073. Törvényjavaslat a leányközépsikoláról és a leánykollégiumról
1073. szám. 445 annyira, bogy ennek hatása alatt Wlassics Gyula miniszter 1895. november 18-án királyi rezolúciót eszközölt ki, mely szerint az egyetemek orvosi, bölcsészeti és gyógyszerészeti tanfolyamaira nők is felvehetők legyenek s intézkedett arról is, hogy egyelőre mint magántanulók a fíúgimnáziumokban érettségi vizsgálatot tehessenek. Ezen intézkedések nyomán a felsőbb leányiskolák mellett már 1896-tól kisegítő gimnáziumi tanfolyamok nyíltak meg, amelyek 1901 óta fokozatosan önálló leánygimnáziumokká alakultak át. * E leánygimnáziumok egységes és organikus szervezés hiján különböző gimnáziumi típusok formájában létesültek, tanterveik is folytonos változásnak voltak alávetve, úgy hogy belőlük normatív leányiskola nem tudott kikristályosodni. Ezért a vallás- és közoktatásügyi minisztérium 1916-ban a leányközépiskolák ügyének rendezésére általánosan kötelező szervezeti szabályzatot és és tanítástervet léptetett életbe. E szervezet közös négy osztályú alapra három különböző típusú iskolát épít fel: a) három osztályú felső leányiskolát, b) három osztályú felső kereskedelmi leányiskolát és c) négy osztályú leánygimnáziumot. É típusok közül 2 — 2 egy intézet keretében egymás mellett is felállítható. Főiskolai tanulmányokra csak a gimnáziumi tagozat elvégzése jogosít. Tantervi nehézségek és a magas óraszám miatt azonban már két év múlva, 1918-ban módosítani kellett az eredeti tanterveket. De ezek a változtatások sem tudták az új leány középiskolai szervezet életképességét biztosítani, mert a felső leányiskolái és a kereskedelmi leányiskolái tagozatok rohamosan elnéptelenedtek ós ma már teljesen elsorvadtak. Az 1924/25. iskolai évben már csak három, magánosok által fenntartott felső leányiskola működött Budapesten és egy nem állami felső kereskedelmi leányiskola vidéken. Ez a körülmény, meg a világháború által teremtett új viszonyok is, amelyek más államokat (Német-, Francia-, Angol-, Olasz-, sőt Oroszországot is) szintén tanításügyüknek a mai gazdasági és társadalmi helyzetnek megfelelő, többé-kevésbé gyökeres átszervezésére kényszerítettek, halaszthatatlanná teszik, hogy a fiúközépiskolákra vonatkozó 1924 : XI. t.-cikk megalkotása után sorát ejtsük a leányközépiskolák korszerű megreformálásának is. A reform útjára vonatkozólag az elmúlt ötven esztendő tapasztalatai arra taníthattak meg bennünket, hogy a leányközépiskolák ügye azért nem tudott eddig véglegesen dűlőre jutni, mert szabályozása rendeletek útján történt s éppen ez a körülmény könnyen módot adott újabb és újabb változtatásokra, melyek ez iskolákban a bizonytalanságot állandósították, az iskolai élet nyugodt folyamatát minduntalan megzavarták. Szükségesnek mutatkozik tehát, hogy a leányiskolák ügye is törvényben szabályoztassék, mert a törvény a maga állandóságával időt enged az egyes iskolatípusok megszilárdulására, mintegy kikristályosodására. Az 1916-iki leányiskolái szervezet alapján felállított leányközépiskolai típusok sorsából megállapítható, hogy különböző jogosítású leányiskoláknak egyazon szervezetben való egyesített felépítése nem vezet célhoz. Viszont az a mai helyzet, hogy tudniillik az egyetlen megmaradt leány közéi piskolai típusba, a leánygimnáziumba zsúfolódnak össze a magasabb iskolát kereső tanulók valamennyien, akár van szükségük, szándékuk és tehetségük egyetemi tanulmányok végzésére, akár nincs : veszedelmes a leánynevelés eredményességére nézve és arra int, hogy a leányiskolák újjászervezésében az eddigi
