Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVII. kötet • 1000-1076. sz.

Irományszámok - 1922-1028. A frankhamisítási bűnügy politikai hátterének megvizsgálására kiküldött parlamenti bizottság jelentése eljárásának befejezéséről és eredményéről

1028. szám 175 szüntetni az egész dolgot Utalt Nádosyra és azt mondotta, Nádosy csak elég tekintély. Üljek be az autóba és menjek fel vele Nádosyhoz, ő majd ugyanazt fogja mondani, mint a herceg. Én azonban nem akartam megsérteni a herceget azzal, hogy nem hiszek szavainak, és nem mentem fel vele Nádosyhoz. Ezt sértésnek tekintettem volna.« A negyedik kérdésre a megfelelő választ megadják az intézet letartóztatott alkalmazottai, akik egyöntetűen adják elő, hogy őket az akciónak Gerő László nyerte meg, részben hazafias célok hangoztatásával, részben pedig mint felettes, egyenes parancsot adva a munka teljesítésére alantasainak, akik a parancs megszegése esetén exisztenciájukat féltették, részben pedig egyenes fenyegetéssel, hogy ha a parancsot nem teljesíti, vagy a munkát elárulja, állását veszítheti, börtönbe juthat, sőt életével is játszik. Az előadottakból érthetővé válik, hogyan volt lehetséges, hogy a Térképészeti Intézetben hosszú hónapokon keresztül folyt a pénzhamisítás munkája a nélkül, hogy az a felsőbb ellenőrző hatóságok tudomására juthatott volna. A vezetők jelentést nem tettek, az alantas alkalmazottak pedig az ügy felfedését részben hazafiatlan cselekedetnek tartották, részben pedig féltek a munkát elárulni a parancsnokuk fenyegetéseinek hatása alatt. Bár felette sajnálatos, hogy a tragikus eset megtörténhetett, az előadottak alapján azonban meg kellett állapítani, hogy annak meghiúsítása az intézet felettes hatóságának módjában nem állott. Berlini követség és Kánya Kálmán szerepe. A bűnügyi eljárás során felmerült az a gyanú, hogy a berlini magyar követség, illetőleg annak vezetője Kánya Kálmán rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter a bűnügybe ugyancsak be lett volna avatva. Ennek e gyanúja elsősorban Jankovich naplójának következő feljegyzése alapján merült fel: »Berlin, Kánya Kálmán segíthet«. Ugyancsak említés tétetett a naplóban Sztojakovics nevéről, akiről megállapíttatott, hogy a berlini követség egyik alkalmazottja. Végül, a napló köyetkező kitételéből »félnévjegyek, konszignáció Berlin számára, rólam is (ír) Kányának«. Ezekkel a naplóbeli adatokkal kapcsolatban Rába Dezső a bizottság előtti meghallgatása során előadta, hogy Sztojakovics^ a berlini követségen van alkalmazva és hogy tudomása szerint Jankóvichnak — megállapodás szerint — Kányát és Sztojakovicsot fel kellett volna keresnie, hogy a megállapodás a bűncselekmény tettesei és részesei között az volt, hogy a hamis frankok forgalombahozatalával szerzett értékeket Berlinbe kellett volna vinni, ahol a követségen lett volna a találkozás s az értékeket Jankovich vette volna át. Rába Dezső előadását megerősíteni látszik Winkler István terheltnek a nyomozás során tett vallomása, amelyben előadja, hogy vele Mankovich György közölte, hogy visszautazásukat a berlini követség fogja lehetővé tenni új útlevelekkel. Rába Rezső és Winkler István terhelteknek fenti vallomásaival szemben Windischgraetz Lajos a nyomozás során tett vallomásában a következőket mondja : »Jankovich említette, hogy Kánya Kálmán neki jó barátja és hogy neki az a terve, hogy Hollandiából visszajövet Berlinben várja be az eredményt és ott Kányát felkeresi, de Kánya Kálmánnak semmi tudomása és semmi köze ehhez az ügyhöz nincsen.«