Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVII. kötet • 1000-1076. sz.

Irományszámok - 1922-1002. Törvényjavaslat a kincstári házhaszonrészesedés megszüntetéséről, a beurházásokról és egyéb pénzügyi természetű renelkezésekről

1002. szám. 7 dést hátráltató tényezők pedig megszűntettessenek. Ennek a törekvésemnek volt az eredménye többek között az is, hogy az utóbbi évben jelentékeny összegeket lehetett beruházásokra fordítani. Az 1925 : XXIII. t.-c. 2. §-ában a törvényhozás felhatalmazást adott arra, hogy az 1924/25. évi bevételi többletek és az 1924 : IV. t.-c. alapján felvett külföldi kölcsönből 30 millió aranykorona hasznos beruházásokra legyenek fordíthatók. Ennek a megkezdett útnak folytatásakópen, a beruházások kimélyítése és fokozása céljából ezúttal arra kérem a törvényhozás felhatalmazását, hogy az 1924 r IV. t.-o. alapján felvett külföldi kölcsönből egyelőre további 20 millió aranykorona, vagyis 1 aranykoronát 14.500 papírkoronával számítva, 290 milliárd papírkorona legyen hasznos beruházásokra fordítható. Megjegyzem, hogy ehhez a Nemzetek Szövetségének Tanácsa az 1925. évi december havi ülésezése során hozzájárult, mert nyilvánvaló, hogy az államháztartás adott helyzetében a folyó költségvetési évben sem lesz szükség államháztartási hiányok fedezésének céljaira arra az összegre, amelyet az 1924 : IV. t.-c.-hez csatolt keretköltségvetés ilyen célokra a külföldi kölcsön hozadékából számításba vett. Nemcsak ez az összeg lenne azonban a folyó költségvetési év második felében hasznos beruházásokra fordítandó, hanem — az 1925 : XXIII. t.-c. 2. §-ában nyert felhatalmazás alapján még felhasználható összegeken kívül — az a 24 millió aranykorona, vagyis 348 milliárd papírkorona is, amelyet a kormány az 1924/25. költségvetési év végén — járulékaik terhére adott előlegképen — a vármegyéknek, városoknak és ármentesítő társulatoknak rendelkezésére bocsátott legsürgősebb beruházásaik fedezésére és amely összeg időközben teljes mérvben visszafizettetett. Minthogy abban az esetben, ha a kormány ezeket az előlegeket nem engedélyezte volna, azoknak összege végeredményben az 1924/25. évi bevételi többleteket növelte volna és így az 1925 : XXIII. t.-c. 2. §-a alapján hasznos beruházásokra lett volna fordítható, csak rendeltetésszerű felhasználást nyerne ez az összeg, ha szintén hasznos beruházásokra fordíttatnék. A 3. §-hoz. A cukorrépa forgalmi adó kulcsát az 1921 : XXXIX. t.-c. 9. §-a eredetileg 2 %-ban állapította meg. Az általános forgalmi adó kulcsának 3%-ra való felemelése kapcsán az 1922 : XVII. t.-cikkel a cukorrépa forgalmi adó kulcsa is 3%-ra emeltetett. Az 1925 : XXIII. t.-c. 6. §-a felhatalmazást adott arra, hogy az általános forgalmi és az állatforgalmi adó kulcsát az adóalapnak 2%-ára lehessen csökkenteni. Ugyanazok az okok, amelyek az általános forgalmi ós állatforgalmi adó kulcsának leszállítását indokolták, vonatkoznak a cukorrépa forgalmi adóra is, miért is itt is helyénvaló a kulcs leszállítása. Minhogy pedig szükségesnek látszott a cukorrépa forgalmi adó kulcsának leszállítását már az 1925/26. évi termelési időszakban alkalmazni, az 1925. évi november hó 7.-én kiadott 135.884 számú rendeletemmel intézkedtem az adókulcs leszállítása iránt. Ez a szakasz a hivatkozott rendelet törvényhozási jóváhagyásának kieszközlését célozza. Megjegyzem, hogy a terméseredmények alapján megállapíttatott, hogy az 1925/26. évi költségvetésben előirányzott 12 milliárd K bevétel 2%-os kulcs mellett is be fog folyni. A 4. §-~hoz. Az államkincstár a Pénzintézeti Központ alapításakor az 1916: XIV. t.-c. alapján 100 millió K, az 1920 : XXXVII. t.-c. alapján további 100 millió K, az 1923 : XXXII. t.-c. alapján 500 millió K, az 1924: I. t.-c. alapján pedig 49.300,000.000 K n. ó. »B« sorozatú üzletrészt vett át, veszteségi tartalékalap képzésére pedig az alapításkor 25 millió K-t bocsátott