Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVII. kötet • 1000-1076. sz.
Irományszámok - 1922-1007. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottságának jelentése "a kincstári házhaszonrészesedés megszüntetéséről, a beruházásokról és egyéb pénzügyi rendelkezésekről" szóló 1002. számú törvényjavaslat tárgyában
92 1007. szám. kulcsának mérséklését tartalmazza, addig a beruházások szempontjából további jelentős összegnek, 44 millió aranykoronának a felhasználására kíván felhatalmazást adni. A javaslat 1. §-a értelmében a k'incstári házhaszonrészesedés 1926. évi február hó'1-től kezdődő hatállyal teljesen megszűntettetnék. Kétségtelen, hogy ez az adónem, amely indokolt volt a szanálás előtti kivételesen nehéz pénzügyi viszonyok között, a lakbéreknek folytonos emelkedése mellett mindig súlyosabb és súlyosabb terhet rótt a lakosságra és egyikét képezte a legigazságtalanabb fogyasztási adóknak. Nagy lépést jelentett tehát már az is, hogy az 1925 : XXIII. t.-c. 3. §-ával az adónak kulcsa felére szállíttatott le, még nagyobb jelentősége van azonban annak, hogy ez az adónem 1926. évi február hó 1-től kezdve teljesen megszüntettetik. Ennek nemcsak abból a szempontból van jelentősége, hogy a megszüntetés által eltöröltetik egy igazságtalan adónem, hanem abból a szempontból is, hogy az eltörlés lehetősége az államháztartás helyzetének további javulására mutat. A 2. §-ban a kormány összesen 638 milliárd koronának beruházásokra való fordíthatására kér felhatalmazást. Ez az összesen 44 millió aranykoronát jelentő összeg két forrásból meríttetnók. 20 millió aranykorona a szanálással kapcsolatban felvett külföldi kölcsönből fordíttatnék beruházásokra, 24 millió aranykorona pedig az 1924/25-iki költségvetési év bevételi többleteiből. Kétségtelen ugyanis, hogy az a 24 millió aranykorona, amelyet a kormány az 1924/25. költségvetési év folyamán a vármegyéknek, városoknak és ármentesítő társulatoknak — útadójuk, forgalmiadó részesedésük, illetőleg ármentesítési járulékaik terhére — beruházások céljaira engedélyezett, időközben azonban már teljes egészében visszatórült, tulajdonképen az 1924/25. költségvetési év bevételi többletéhez tartozik, amely többlet abban az esetben, ha még az elmúlt költségvetési óv folyamán visszafolyt volna, az 1925 : XXIII. t.-c. 2. §-a alapján hasznos beruházásokra lett volna felhasználható. Valóban szerencsének kell mondanunk, hogy a pénzügyi rekonstrukció, amely elsősorban az államháztartás egyensúlyának helyreállítására irányul, olyan kedvező eredményeket ért el, hogy lehetővé vált az általános gazdasági helyzet megerősítésére alkalmas nagyarányú beruházási akciókat kezdeni. Ennek nagy jelentősége főleg abban rejlik, hogy egészséges állampénzügyi élet csak egészséges magángazdasági élet mellett lehetséges és így a magángazdaság megerősödése és fejlődése nélkül tartani lehetett volna attól, hogy a tisztán állampénzügyi szanálás elért eredményei csak ideig-óráig tarthatók fenn és a népszövetségi kölcsön felhasználása után az ország termelése nem lesz képes az állami szükségletek terhét minden körülmények között viselni. A mellett tehát, hogy az állam szempontjából is maradandó értékű befektetéseket jelentenek ós hogy az állami üzemek háztartási egyensúlyát is biztosítják, a beruházások az ország anyagi teherbírókópességónek, adóviselő készségének fokozását vannak hivatva elősegíteni, megteremtvén ezáltal a fejlődésnek előfeltételeit és egyben munkaalkalmat és kereseti lehetőséget nyújtva az állampolgárok nagy számának. Örömmel üdvözli tehát a bizottság a megkezdett beruházási akciónak folytatását és kívánatosnak tartja, hogy a beruházások minél előbb és minél szélesebb kehetekben folytassanak, hogy ezáltal már a tavaszi építkezési idő is teljes egészében kihasználható legyen. A 3. §. jóváhagyását tartalmazza a pénzügyminiszter azon intézkedésének, hogy a cukkorrépa forgalmiadó kulcsát az 1925/26. évi termelési időszak kezdetétől, 3%-ról 2%-ra csökkentette. Ez a csökkentés szoros
