Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVI. kötet • 932-999. sz.

Irományszámok - 1922-989. A pénzügyi bizottság jelentése "a rokkantellátási adóról" szóló 922. számú törvényjavaslat tárgyában

989. szám. 439 munkát, tehát költséget okoz, ami az adózók terhére esik anélkül, hogy a hadirokkantaknak javára válnék. Ezeknek az alapelveknek szem előtt tartásával a következő elvek szerint alakította át a bizottság a javaslatot Abból a célból, hogy a rokkantellátási adó aránylag mérsékelt adókulcs mellett is biztosítsa az említett célra szolgáló kiadások fedezésére szükséges bevételt, szélesebb alapokra kellett fektetni az adókötelezettséget annál, amint az az eredeti törvényjavaslatban terveztetett és ugyanebből a célból lényegesen meg kellett szűkíteni az adómentességek körét. A külföldön lakó magyar állampolgár mentesítése feleslegessé vált, mert itt adót nem fizetvén, a rokkantellátás! adó alá nem is vonható. A fegyveres erőhöz tartozó egyének a szolgálati illetményeik után nem fizetnek kereseti adót, ennélfogva ebben a minőségben rokkantellátási adót sem fognak fizetni. Ha azonban ingatlanuk, föld- vagy házbirtokuk van, akkor nem lenne helytálló indok őket erre nézve is mentesíteni a rokkantellátási adó fizetése alól, ép úgy, mint ahogy a földadó és házadó fizetése alól sincsenek mentesítve. A mentesítésük egyébként is ellenkeznék az egyenlő közteherviseléssel is. A keresetképtelenekről sem kell külön rendelkezni, mert ha állami adót nem fizetnek, úgyis mentesek, ha pedig valami csekély adót fizetuek, a rendkívül mérsékelt adótétel nem ró rájuk elviselhetetlen terhet. Ezzel szemben az adófizetésre kötelezettek közül ki kellett hagyni azokat, akik semmiféle egyenes adót nem fizetnek, mert azoktól amúgy is csak nagy nehézséggel lehetne beszedni a kivetett rokkantellátási adót s külön nyilvántartásuk nagy költséget okozna. A földadó, házadó, általános kereseti adó, jövedelem- és vagyonadó, valamint, a társulati adó és tantiem-adó alapján fizetendő rokkantellátási adóra nézve a törvényjavaslat eredeti szövegezése szerint javasolt túlsúlyos adótételeket, tekintettel arra, hogy a fentiek értelmében az adókötelezettséget az összes adózókra terjesztettük ki, lényegesen mérsékeltük. Az új adókulcs legkisebb adótétele 10 aranykorona alapadónál 1%, amely fokozatosan emelkedik és 200 aranykorona alapadónál eléri az 5%-ot, mint legmagasabb fokot. A közszolgálati ós a magánszolgálati alkalmazottaknál heti 10.000, illetőleg havi 40.000 korona alapadóig ugyancsak 1 % a kereseti adó, tehát külön fizetendő rokkantellátási adó tétele, amely fokozatosan 4%-ig emelkedik, amelyet heti 60.000. illetőleg havi 240.000 papírkorona alapadónál ér el. Az alkalmazottaknál ugyan 1% kai kisebb az adókulcs legmagasabb százaléka, ezt azért tartjuk indokoltnak, mert az alkalmazottak járandóságai egyrészt minden levonás nélkül adózás alá kerülnek, másrészt a kereseti adó hét és fél százalékig fokozódik, tehát 50%-kai magasabb, mint a szabadfoglalkozásúak 5 %-os általános kereseti adója. Az előadottaknál fogva szükségesnek mutatkozott az eredeti törvényjavaslat átszövegezése. Nevezetesen a pénzügyi bizottság az adókötelezettségről szóló 1—5. §-okat az 1—4. új §-okba, az adótételeket tartalmazó 6. §-t pedig az új 5. §-ba foglalta. Ezt a szakaszt azonkívül kiegészítette azzal a rendelkezéssel, hogy a Károly-csapatkeresztesek a pénzügyminiszter által rendelettel megállapítandó feltételek mellett az adótételnek csupán a felét fizetik. A feltételek megállapítását a végrehajtási utasításnak kellett fenntartani, mert ennek, a kérdésnek a szabályozása nem illeszthető bele a törvény keretébe.