Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVI. kötet • 932-999. sz.

Irományszámok - 1922-980. Törvényjavaslat egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről

980 szám. 395 ; levonását, hogy az a magánjogi pénztartozások összegének felemelését tenné lehetővé. Ausztriában a jogszabályalkotó szervek részleges jogszabályokkal éppen csak ott avatkoztak be, ahol a konzervatív bírói gyakorlat eredményeinek méltánytalanságát maga a törvényhozás felismerte. Az említett francia, angol és belga jogszabályhoz hasonlóan az áru vételi szerződésekből eredő kötelezettségek tárgyában az egyeztető hivatalok felállításról szóló 1919. április 4-iki törvény, a ki kötmény ékről az 1921. október 27-iki törvény, a közeli hozzátartozók közt fenálló egyes pénztartozások felemeléséről pedig az 1923. szeptember 28-iki törvény rendelkezett. Mind az osztrák törvényekben, mind pedig a bírói gyakorlatban az az elv "jut kifejezésre, hogy a pénztartozások felemelésének van helye bizonyos esetekben, nem pedig a pénz értékcsökkenése folytán szükségessé váló eredeti érték helyreállításának. Az osztrák bíróság ennek megfelelően a pénzadós késedelme esetében is megkívánja a hitelezőtől, hogy a kárát bizonyítsa A magánalkalmazottak nyugdíjának felemelése s járadékbiztosítás esetében a járadék felemelése azon az alapon történhetik meg, hogy az Optk. 914. §-a értelmében a szerződések értelmezésébon a felek szándóka az irányadó, az pedig ezekben az esetekben nyilvánvaló, hogy a felek szándéka megélhetést biztosító, illetőleg könnyítő pénzösszeg szolgáltatására irányult. IV. A mi bírói gyakorlatunk a pénztartozások átértékelésének kérdésében igen óvatosan haladt előre és jóllehet a Kúria egyes ítéleteiben előfordul ugyanaz a gondolatmenet, amely a német és a lengyel bírói gyakorlatnak tiszta pénztartozást is valorizáló határozataiban jut kifejezésre, ez a gondolatmenet nem tudott általános uralomra jutni és a mi bírói gyakorlatunk leginkább az osztrák bírói gyakorlatot közelíti meg, bár bizonyos vonatkozásokban szélesebb, más vonatkozásokban szűkebb körben valorizál. A gazdasági élet szempontjából meglehetősen káros, hogy a bírói gyakorlatot az átértékelés kérdésében nem lehet egységesnek tekinteni, mert mind a valorizáció jogalapja, mind a valorizáció terjedelme és mértéke tekintetében a határozatok egészen a legújabb időig lényegesen eltérnek egymástól. A valorizálható követelések köre a bírósági gyakorlat szempontjából nem tekinthető lezártnak, mert pl. a magánalkalmazottak nyugdíjának valorizálását, a m. kir. Kúria csak az 1924. év végén kezdte meg, az öröklési jogi vonatkozásokban csak a folyó év elején tört utat a valorizáló gyakorlat, a baleseti járadékok kérdésében pedig a baleseti járadékok felemelését mellőző 86. számú teljesülési döntvény csak legutóbb, az 1925. évi június hó 13. napján hozott 87. számú teljesülési döntvénnyel vesztette hatályát. E mellett a helyzet az, hogy még olyan pénzkövetelések tekintetében is, amelyek átértékelése elől a legfőbb bíróságunk következetesen elzárkózott, az alsóbírósagok előtt sok per indult, sokszor valorizáló eredménnyel és tartani lehet attól, hogy amint Németországban is történt, a felsőbíróságok nem tudnak sokáig ellentállani az alsóbíróságok valorizáló gyakorlatának és a legfelsőbb bíróság gyakorlatában is fordulat következhetik be. Mindezek a szempontok a gazdasági élet helyzetét bizonytalanná teszik. A gazdasági életre viszont semminek sincs oly káros hatása, mint a bizonytalanságnak. A végletekig vitt valorizációs perek felesleges energia- és költségpazarlásáról nem is beszélve, egészséges üzletvitelt el sem lehet képzelni akkor, mikor a kereskedő, az iparos, a gyáros nincs tisztában azzal, hogy kinnlevősége mennyit ér és tartozásának mily összeg fizetésévei tehet eleget. Minthogy a korona stabilizálódása óta már több minfr egy esztendő telt el, remélhető ugyan, hogy^ a valorizációs kérdésekben a bírói gyakorlat is 50*