Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVI. kötet • 932-999. sz.

Irományszámok - 1922-980. Törvényjavaslat egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről

980. szám. 391 fedezni, ha megengedi, hogy a pénz külföldi értékelése a belföldi pénztartozásokra közvetlen kihatással legyen. Ebben az esetben ugyanis az állam napokkal előre sem tudhatta volna, hogy a tisztviselőinek a hónap első napján mennyit kell fizetnie, éppen így nem tudta volna a munkaadó az alkalmazottainak járó munkabér összegét előre megállapítani, szóval az egész közgazdasági élet még sokkal súlyosabb, úgyszólván megoldhatatlan gazdasági válságba került volna. Nem kerülhetett tehát sor arra, hogy a pénz értékcsökkenése folytán megváltoztassák az Osztrák-Magyar Bank alapszabályainak 86. cikkét, amelynek értelmében a bankjegyek azt a kedvezményt élvezték, hogy minden koronaértékben teljesítendő olyan fizetésnél, mely törvényes rendelkezés vagy szerződésszerű kötelezettség avagy egyéb magánakaratnyilvánítás folytán nem teljesítendő ércpénzben, az OsztrákMagyar Monarchia mindkét államában mindenki által, valamint minden közpénztárnál teljes névértékükben elfogadandók voltak. Sőt a 3.954/1919. M E. számú rendelet és az 1.700/1920. M. E. számú rendelet a kényszerárfolyam idézett szabályát bizonyos korlátozásokkal megismételte, az állami jegyintézetről szóló 1921: XIV. törvénycikk pedig a békeszerződés rendelkezéseire és az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának megszűnésére hivatkozva 4. §-ában a kény szerárfolyamot a bankjegyek helyébe lépő, az államtól kibocsátott államjegyekre mondotta ki. A Magyar Nemzeti Bank létesítéséről és szabadalmáról szóló 1924 :V. törvénycikkhez mellékelt alapszabályok 82. cikke végül a Magyar Nemzeti Bank bankjegyeire mondja ki, hogy azokat minden olyan fizetésnél, amely magyar törvényes értékben teljesítendő és amelyet nem kell jogszabály vagy jogügylet alapján ércpénzben teljesíteni, mindenki és így minden közpénztár is teljes névértékben elfogadni köteles. Az idézett törvénycikk 7. §-a kimondja, hogy az alapszabályokban a bankjegyekre, valamint az egyéb törvényekben és rendeletekben az államjegyekre vonatkozó rendelkezések a Magyar Nemzeti Bank által kibocsátandó, illetőleg a már forgalomban lévő államjegyekre is kiterjednek. Az idézett jogszabályokból egészen kétségtelen a törvényhozásnak az az ismételten kijelentett .akarata, hogy az államjegyeket névértékük szerinti kényszerárfolyam mellett kívánta forgalomban tartani figyelem nélkül arra, hogy az államjegyeket a gazdasági élet mennyire értékeli vagyis figyelem nélkül a pénz értékcsökkenésére. Mihelyt a pénz értékcsökkenést szenved, ez annyit jelent, hogy meghatározott összegű pénzért nem lehet többé ugyanolyan mennyiségű és minőségű javakat beszerezni, ehhez nagyobb összegű pénz szükséges. Ebből következik az, hogy a pénzt hitelező abban az esetben, ha a kikötött összeget kapja meg, az ügylet létrejötte után beálló értékcsökkenés folytán már nem kapja meg szolgáltatásának azt az ellenértékét, amit a pénzszolgáltatás a pénztartozás keletkezésekor képviselt. Ebből viszont igazságtalan eredmény áll elő a pénz kisebb mértékű értékcsökkenése esetében is, de az eredmény kiáltó igazságtalansággá válik akkor, ha a pénz értékcsökkenése oly nagy, mint amilyen napjainkban észlelhető. Hogy a kényszerárfolyam fenntartásából ekként a hitelezőre háruló sérelmet lehet-e és miként orvosolni és mikópen lehet igazságos helyzetet teremteni, ez a valorizáció problémája. II. Ez a probléma nem olyan, amelyet a világháború gazdasági következményei vetettek fel első ízben. A kérdés felmerülésének még az sem előfeltétele, hogy fedezetlen pénzjegyek nagy mennyiségben kerüljenek forgalomba, hiszen a pénz értékromlása és az azt kísérő jelenségek nemes fémből vert