Nemzetgyűlési irományok, 1922. XV. kötet • 828-931. sz.

Irományszámok - 1922-909. Törvényjavaslat a vasúti árúfuvarozás tárgyában Bernben 1924. évi október hó 23-án aláírt nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről és az azzal kapcsolatos intézkedésekről

314 909. szám. egyenlőképen meg tud felelni, ezen útirányok közül azt kell választania, amelyik a feladóra nézve legelőnyösebbnek látszik. (3. §. a) és b) pontok). Azok a további részletes határozmányok is, amelyek a vasútnak az irányításra és a díjszámításra vonatkozó kötelezettségeit különböző más esetekre vonatkozólag megállapítják — (3. §. c), cl), e) és f) pontok) — arra az elvre vannak alapítva, hogy a vasút a feladónak a követendő útirányra és az alkalmazandó díjszámításra vonatkozó rendelkezéseit, ha egyáltalán és a vasút jogos igényeinek sérelme nélkül lehetséges, foganatosítani — különben pedig mindenkor olyan módon eljárni tartozik, mely a feladó érdekében legelőnyösebbnek látszik. Azok a szankciók pedig, amelyek a vasútnak eltérő eljárásához kapcsolódnak, a g) és h) pontokban vannak megállapítva. Az új egyezmény 9. cikkének 4. §-ában foglaltatik a vasút díjszedési jogának korlátozására vonatkozó nagyfontosságú határozmány ós pedig úgy megállapítva, hogy csak egészen jelentéktelen eltéréseket tartalmaz a régi egyezmény 11. cikke (2) bekezdésétől. A 10. cikk a díjszabási egyenlő elbánás kötelezettségét megállapító, vagyis ama nagyfontosságú határozmánynak (9. cikk, 2. §. második bekezdés) az egyéni kedvezmények, különösen az úgynevezett titkos refakciák különös tilal mázasával való kiegészítését képezi — előírván, hogy a díjszabásokat mindenkivel szemben egyenlőképen kell alkalmazni. A különbség az új egyezmény 10. cikkének egyrészt, másrészt a mostam egyezmény 11. cikk (1) bekezdése második és harmadik mondatának értelme között mindössze abban áll, hogy az új határozmány megengedi a vasúti szolgálat, a közszolgálat céljaira ós a jótékony célokra rendelt küldeményeknek különös kedvezményezését, ami az egyezményben részes államok legtöbbjében fennálló gyakorlat szerint (vasúti »regié«-küldemények, katonai küldemények stb.) most is történik. 11. cikk. E cikk magyar szövegű címében szereplő »kiszolgáltatási határidő« kifejezés sem a most érvényes egyezményben, sem pedig az üzletszabályzatunkban" nem használatos ugyan, azonban nem új fuvarjogi fogalom megjelölésére szolgál, hanem csak módosított megjelölése annak az időnek, amely alatt a küldeménynek a feladása utáni mindenféle kezelését (az útközben történőket is ideértve), a rendeltetési állomásra való fuvarozását ós a kiszolgáltatásra való előkészítését, valamint az átvevő rendelkezésére bocsátását a vasútnak el kell végeznie. A most érvényes egyezmény ugyanennek az időnek megjelölésére a »szállítási határidő«, üzletszabályzatunk pedig a »fuvarozási határidő« kifejezést használja. Ámde az előbbi kifejezés ellen az az észrevétel tehető, hogy kereskedelmi törvényünk a fuvarozási ügyletektől lényegükben egészen elütő ügyletekre alkalmazza a »szállítási« megjelölést és ehhez képest indokolt, hogy a »szállítás« és »szállítási« szavaknak használata mindazon esetekben mellőztessék, amidőn kereskedelmi törvényünk szerinti »szállítás«-tói eltérő fogalomról van szó. Eddigelé -szállítás« kifejezés fuvarozási jogunkban csak a német kifejezés hatása alatt vétetett — helytelenül — használatba. A fuvarozási határidő kifejezés viszont, voltaképen csak azt az időt jelenti, amely alatt a küldeménynek mozgatása vagyis a feladási állomásról a rendeltetési állomásra való továbbítása történik, illetve erre a teljesítésre áll a vasút rendelkezésére. Nem födi tehát ez a kifejezés annak az egész időnek fogalmát, amely a feladás időpontjától a kiszolgáltatásra való készenlét beálltáig terjed ós csakis a francia »délai de livraison« kifejezés azon értelmének visszaadása útján nyer megfelelő megjelölést, amely az új egyezmény 11. cikk 6. §-ából kitűnik. ' -