Nemzetgyűlési irományok, 1922. XV. kötet • 828-931. sz.

Irományszámok - 1922-909. Törvényjavaslat a vasúti árúfuvarozás tárgyában Bernben 1924. évi október hó 23-án aláírt nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről és az azzal kapcsolatos intézkedésekről

130 909. szám. crites par les lois et règlements d'un Etat et ne sont pas contraires à la présente Convention. Il est interdit de remplacer la lettre de voiture par d'antres pièces ou d'y ajouter d'autres documents que ceux que la présente Convention autorise. Toutefois, lorsque les lois et règlements en vigueur à la gare expéditrice le prescrivent, l'expéditeur •doit établir, outre la lettre de voiture, une pièce destinée à être conservée par le Chemin de fer pour lui servir •de preuve du contrat de transport. § 8. — Il est interdit de com­prendre dans une même lettre de voiture des objets qui ne peuvent être chargés les uns avec les autres sans inconvénients et sans infraction aux prescriptions des douanes, octrois, autorités fiscales, de police ou autres autorités administratives. § 9. — Les marchandises dont le chargement et le déchargement in­combent à l'expéditeur et au des­tinataire doivent être accompagnées de lettres de voiture distinctes, ne comprenant aucun objet dont la manutention incombe au Chemin de fer. Des lettres de voiture distinctes doivent également être établies pour les objets désignés à l'article 4. § 10. — Une même lettre de voiture ne peut comprendre que le cbargement d'un seul wagon, sauf pour les objets indivisibles exigeant plus d'un wagon. Toutefois, cette règle n'est pas applicable lorsque les prescriptions particulières au trafic dont il s'agit on les tarifs à appliquer autorisent pour la totalité du parcours l'expédition de plusieurs wagons avec la même lettre de voiture. § 11. — L'expéditeur est autorisé à insérer au bas du verso de la lettre de voiture, mais à titre de simple information pour le desti­töivényei vagy szabályzatai előírják és ha azok ezzel az egyezménnyel nem ellenkeznek. / Tilos a fuvarlevelet más iratokkal helyettesíteni vagy ahhoz más ok­mányokat csatolni, mint amelyeket ez az egyezmény megenged. Mind­azonáltal, ha a feladási állomásra nézve érvényes törvények és szabály­zatok előírják, a feladónak a fuvar­levélen kívül olyan iratot is ki kell állítania, amelynek az a rendelte­tése, hogy a vasút azt megőrizze avégből, hogy az részére a fuvaro­zási szerződés bizonyítékául szol­gáljon. 8. §. Tilos olyan tárgyakat egy fuvarlevélbe összefoglalni, amelyek hátrányos következmények és a vám-, adóhivatali, pénzügyi, rendőri vagy más közigazgatási hatósági előírá­sok megsértése nélkül egymással össze nem rakhatók. 9. §. Azokhoz az árúkhoz, ame­lyeket a feladó köteles berakni és az átvevő kirakni, külön fuvarleve­leket kell adni, amelyeknek tartalma nem foglal magában semmi olyan tárgyat, amelynek rakodása a vasút kötelessége. Hasonlóképen külön fuvarleveleket kell kiállítani a 4. cikkben megjelölt tárgyak számára. 10. §. Egy fuvarlevél — az egy­nél több kocsit igénylő oszthatatlan tárgyakat kivéve — csak egy kocsi­rakományról szólhat. Ez a szabály mindazonáltal nem alkalmazható olyan esetekben, amidőn a kérdéses forgalomra érvényes külön szabá­lyok vagy az alkalmazandó díjsza­bások a megteendő egész útvonalra nézve megengedik, hogy több kocsi egy fuvarlevéllel továbbíttassók. 11. §. A feladónak szabadságában áll a fuvarlevél hátlapjának alsó részére, azonban csupán az átvevő­nek szóló egyszerű tájékoztatásul és

Next

/
Oldalképek
Tartalom