Nemzetgyűlési irományok, 1922. XV. kötet • 828-931. sz.
Irományszámok - 1922-872. Törvényjavaslat a beruházásokról, a tisztviselői illetményekről és egyes adóügyi rendelkezésekről
118 872. szám. már megalkotásuk idején kilátásba helyeztetett, hogy a helyzet megjavulása esetén megszűntettetnek. A súlyos adóterhek ugyanis magángazdaságok összeroppanását idézhetik elő, ami természetszerűen az államháztartás egyensúlyát -veszélyezteti. Az 1924 ; IV. t.-c-ben foglalt rendelkezések szigorú végrehajtása azt eredményezte, hogy az államháztartás egyensúlya már csaknem helyreállott. Itt az ideje tehát, hogy újabb vizsgálódás tárgyává tegyük ezeket a rendelkezéseket ós már most megtegyük mindazokat az intézkedéseket, amelyek az adóztatás igazságosabbá tétele céljából szükségesnek mutatkoznak és a lehetőség határain belül könnyítsünk azokon az adóterheken, amelyek kihatásukban a legsúlyosabbak s így az előbb említett szempontból a legveszedelmesebbek. Addig is tehát, míg az államháztartás egyensúlyának teljes helyreállítása lehetővé teszi az összes indokolt könnyítéseket megvalósítani, a jelen törvényjavaslatban csak azoknak az adótételeknek az adott viszonyok adta keretén belül leendő enyhítése iránt teszek javaslatot, amelyeknek jelenlegi alakjukban való további fenntartása a gazdasági élet egészséges kialakulását veszélyeztetné. Az egyes adóügyi rendelkezések indokolása a következő: A 3. §-hoz. A kincstári házhaszonrészesedés kulcsát az 1923 : XXXII. t.-c. 9. §-a a mindenkori nyers bérnek, illetőleg a mégfelelő haszonelveknek 25°/o-ában állapította meg. Ez a közszolgáltatás a magas százalék dacára nem volt súlyos az adózódra nézve mindaddig, amíg a kötött lakbérek alacsonyak voltak ós amig a lakónak az alacsony lakbérekből tényleg számottevő anyagi előnye volt. A lakbérek fokozatos emelkedésével azonban mindinkább súlyosabbá válik ez a közteher, annyival inkább, mert annak kivetésénél nem lehet figyelembe venni azokat a jövedelmi és vagyoni viszonyokat, amelyektől az adózók teherbíró képessége függ és mert a bérlő anyagi előnyének folytonos csökkenése esetén is a kincstári házhaszonrészesedé* folyton emelkedik. Ez az adó nemcsak á legsúlyosabb, hanem a legigazságtalanabb is, úgy, hogy azt jelen alakjában tovább fenntartani nem lehet és éppen ezért a kormány már a májusi bérnegyedben a kincstári bázhaszonrészesedés felének a beszedését függőben tartotta, mert a most javasolt leszállítást már akkor tervbe vette. Addig is, amíg az állam pénzügyi helyzete lehetővé teszi majd ennek a közszolgáltatásnak a teljes megszüntetését, egyrészt az adókulcsnak a felére való leszállítása útján, másrészt a mentességnek a három lakrészből álló családi házakra való kiterjesztése útján kívánom mérsékelni az adózók terhét. Eddig csak az Qgy vagy két lakrészből álló családiházak voltak mentesek a kincstári házhaszonrészesedés alól. A 4. §-hoz. A jövedelemadó tételei az 1924 : IV. t.-c. 2. §-ához fűzött a) melléklet B. II. 2. pontja (2) bekezdésének b) alpontjában foglalt rendelkezések szerint oly módon állapíttattak meg, hogy az adóteher 200.000 aranykorona értékű jövedelemnél eléri a tetőpontját, a 40°/o-ot. Ezt a terhet lényegesen (2—20°/o-kal) fokozza még a vagyonadó, amely szintén a jövedelemből fizetendő. Ez az adóteher kétségtelenül olyan súlyos, hogy megakaszthatja a magángazdaságok fejlődését és ellankaszthatja a több terme Lésre irányuló törekvést. A pénzügyi adminisztrációnak már az 1924. évi jövedelem ós vagyonadó kivetése során sem lehetett ez elől a megfontolás elől teljesen elzárkózni és oly módon igyekezett a túlterhes adóztatásnak a gazdasági életünkre hátrányos következményeit elkerülni, hogy nem a tényleges jövedelmeket nyomozta ki, hanem minden adózónál annak teherbíró képességét
