Nemzetgyűlési irományok, 1922. XV. kötet • 828-931. sz.
Irományszámok - 1922-869. Törvényjavaslat a mezőgazdasági népesség érdekeit szolgáló népiskolák létesítéséről és fenntartásáró
869. szám. 95 i népességének, főképpen pedig a Nagy Magyar Alföld tanyai lakosságának gyermekei részére fogja végre a beiskolázást biztosítani. Mivel az állam mai abnormis pénzügyi helyzetében saját eszközeivel ezt a célt megvalósítani nem képes s mivel népiskolai törvényeink értelmében az erre tulajdonképpen kötelezett iskolafenntartó, a politikai község' sem terhelhető meg (mai viszo-. nyaink között) a külterületi, elsősorban a tanyai iskolák felállításával járó jelentékeny költségekkel, ki kell mondani a érdekeltségek iskolaállítási és fenntartási kötelezettségét. Igaz, hogy ezt a kötelezettséget már az 1921. évi XXX. t.-c. 6. §-ának ,4-ik bekezdése is megállapítja, de olyan határozatlanul s ezenfelül minden szankció nélkül, hogy ennek a rendelkezésnek végrehajtása nem volt biztosítható s még kevésbbó lehet alkalmas arra, hogy egy nagyszabású kulturprogramm megvalósításának alapja lehessen. A mondottakból következik, hogy mindenekelőtt meg kell állapítani az ' érdekeltség körét. Helyesnek tartottam, hogy itt a területből induljak ki s az érdekeltség megállapítását a területre alapítsam. Ámbár azoknak a megjelölése, akik az érdekeltséget alkotják, csak alább (az 5. §-ban) következik, már itt kívánom megállapítani, hogy mekkora az a terület, amelyen iskola állítása szükséges. A terület mellett azonban figyelemmel kellett lennem arra is, hogy hány tanköteles számára kell iskolát felállítani és fenntartani, illetve hány család az, amelyből rendes körülmények között annyi tanköteles származik, amennyi számára iskolát kell állítani és fenntartani. Erre a legutóbb említett intézkedésre főképpen azért van szükség, hogy he történhessék meg, hogy egyes családoknak azért kell lakóhelyükről s esetleg alkalmazásukból eltávozniok, mert gyermekeik vannak, kik tankötelesek s akiknek számára így iskola létesítendő, illetve fenntartandó. A fentebbiekben megállapított terület, amelyen minimális számú tanköteles, illetve család lakik, a körzet. Ennek területe lehet többeknek tulajdonában, a mikor is a körzet érdekeltsége alatt mindazok értendők, akiknek a körzeten belül akár ingatlanuk, akár kereseti vagy társulati adó alá eső foglalkozásuk vagy jövedelmük van. De lehet az is, hogy a körzet területe egybeesik egy nagybirtok területével (esetleg annak részével), méltányosnak tartom ugyanis, hogy az, akinek az ország területéből tekintélyes része van^ a nemzeti vagyon tekintélyes részének ura, jelentékeny részt vállaljon magára a kulturális terhekből. Szükségesnek tartottam azonban mindkét esetben a törvényjavaslatban megállapított • iskolaállítási, illetve fenntartási kötelesség alapjául szolgáló terület alsó és felső határát magában a törvényjavaslatban megállapítani, valamint azt is kimondani, hogy ugyanaz a terület két körzethez nem tartozhatik, azaz ugyanarra a területre kétszeresen nem róható ki a szóbanlevő kötelezettség.-) A körzet területe s az azon lakó családok száma pedig azért van a törvényjavaslatban meghatározott mértékben megalapítva, mert tapasztalás szerint így adódik a 30 tanköteles, amely szám mellett egy elemi iskola felállítását szükségesnek tartom. Ez az álláspont különben már az 1868. évi XXXVIII. t.-c. 44. §-ában is kifejezésre jut. Szükségesnek láttam már itt megállapítani azt, hogy az ezen törvényjavaslat alapján létesítendő iskolák létesítésének terheihez az alább (4. §.) részletezett intézkedések szerint az állam bizonyos módon minden esetben hozzájárul, bizonyos esetekben pedig pénzbeli segélye igénybe vehető, fenntartásuk költségeit azonban az érdekeltségek viselik, csak a tanító fizetéséhez nyerhetnek államsegélyt, az eziránt fennálló szabályok szerint. *
