Nemzetgyűlési irományok, 1922. XIII. kötet • 661-781. sz.

Irományszámok - 1922-751. Törvényjavaslat az országgyűlés felsőházáról

418 751. szám. plutokratikus jellegénél fogva a demokratikus elvnek nem felelne meg, másrészről a kiválasztásnak nemcsak legigazságosabb, de egyszersmind az egyéni kiválóságok kiválasztására legalkalmasabb módja a választás, a javaslat a születési jog mellőzésével a kiválasztásnak ezt a módját találta legmegfelelőbbnek. Hogy a javaslat a választás elvét a főrendi családok tagjaira is kiterjeszti, ez a fennálló állapottal szemben nem jelent jogfosztást, mert a választás jogát és a választhatóságot is az eddig jogosult főrendi családok körére korlátozza és a fennálló állapotot csak annyiban érinti, hogy a született főrendeknek a törvényhozásban való közvetlen személyes részvételét képviselet útján való közvetett részvétellé alakítja át. A vármegyei és városi törvényhatóságoknak felsőházi tagok választására feljogosítását igazolja egyfelől a törvényhatóságoknak történelmi szerepe a múltban a törvényhozás működésében, másfelől politikai jelentőségük és hivatásuk, továbbá âz a körülmény, hogy a főrendiháznak olyan irányú reformját, hogy abba a törvényhatóságok képviselői is bejussanak, már az 1885 : Vlf. t.-c. javaslatának tárgyalása alkalmával mind a képviselőházban, mind a felsőházban tekintélyes pártok javaslatai támogatták. így a már említett Irányi Dániel-féle javaslaton felül hasonló javaslatot terjesztettek elő Szilágyi Dezső és gróf Apponyi Albert társaik nevében (Képviselőházi Napló IV. kötet 72. lap). Hasonló elv szerint voltak képviselve az eddigi főrendiházban Horvát-Sziavonországok az országgyűlésükből a főrendiházba küldött három képviselő által (1885 : VII. t.-c. 1. §. d) pontja). A különböző élethivatások szervezetei és intézményei részéről választandó felsőházi tagok a törvényhozás szakszerűségét lesznek hivatva biztosítani. A felsőházi tagok tekintetében a választhatóság korhatárát a különböző törvényhozások többnyire magasabb életkorhoz kötik, mint a másik ház tagjaiét. Negyven év a választhatóság korhatára Franciaországban, Belgiumban, Lengyelországban, Romániában ós Törökországban; 35 év Spanyolországban, Svédországban, Braziliában, az olasz javaslat szerint; 30 év Németalföldön, Norvégiában, Japánban, az Északamerikai Egyesült Államokban, Argentiniában, Canadában, Haitiban, stb. A javaslat, szemben a nemzetgyűlés tagjaira irányadó 30 éves korhatárral, mely előreláthatólag az országgyűlés másik házára nézve is irányadó marad, 35 életévben állapítja meg azt a legalsó korhatárt, amely a felsőházi tagsághoz szükséges. A javaslat nem akarja teljességgel a lehetőségót kizárni annak, hogy nők a felsőház tagjává is megválaszthatok legyenek. Ellenkező szabályozás ellentétben lenne a javaslat azon alapgondolatával, amely minden társadalmi rétegnek meg akarja adni a törvényhozásban való közvetlen befolyás lehetőségét. E tekintetben csakis a 13. §. tartalmaz megszorítást. A 7. §-hoz. A 7. § azt az időtartamot határozza meg, amelyre a felsőházi tagok választásának hatálya szól. A javaslat abból indul ki, hogy a felsőház hivatása azt követeli meg, hogy a felsőházi tagok megválasztása arányosan hosszabb időre terjedjen, mint a másik ház tagjainak választása. Ezért a javaslat a választás hatályának tartamát tíz évben állapítja meg. Ugyancsak tíz év a választási időtartam Spanyolországban, kilenc év Franciaországban, Svédországban, Németalföldön, Braziliában, Argentinában, nyolc év Belgiumban, Dániában és Romániában. Avégből azonban, hogy az ország közvéleményében és a választásra hivatott érdekkörök felfogásában végbemenő változások elől a felsőház ne legyen ilyen hosszú időre egészen elzárva, másrészt viszont a felsőház meg-