Nemzetgyűlési irományok, 1922. XIII. kötet • 661-781. sz.
Irományszámok - 1922-707. Törvényjavaslat az 1924/25. évi állami költségvetésről
707. szám. 197 történjenek, hogy így a rendelkezésre álló összegek célszerű és gazdaságos felhasználása, valamint a hitelkeretek betartása biztosíttassók. Szélesebb körű hitelátruházás nem adna biztos támpontot a költségvetés keretén belül a takarékossági elv helyes keresztülvitelére sem. Ezekre való tekintettel a kormány éppen attól a szemponttól vezéreltetve, hogy a hitelátruházást csak az elkerülhetetlen mérvre korlátozza, arra kér felhatalmazást, hogy a minisztertanács állapíthassa meg, hogy mely esetekben van hitelátruházásnak helye, de minden egyes esethez előzetesen még a pénzügyminisztérium hozzájárulása' is kieszközöltessók. Ez a felhatalmazás természetesen csak átmeneti természetű és mihelyt a kellő tapasztalatok meg lesznek arra nézve, hogy a költségvetési keretben rendelkezésre álló összegek miként osztandók meg helyesen az egyes kiadási tételek között, ismét a régi eljárás fog követtetni. A 7. §-ho2. A 7. §-ban egyes elszámolási természetű kérdések rendezése foglaltatik. Az első bekezdés szerint az 1924/25. évi költségvetésben a »rendes« és az »átmeneti« kiadások alatt előirányzott hitelekre nézve a költségvetési éven túl terjedő felhasználási idő nem engedélyeztetik. Az 1915 : XII. t.-c. 2. §-a ugyanis akkor, amikor a régebbi pótutalványozási időszak megszüntetésével kapcsolatban kimondotta, hogy az évi állami költségvetésben megállapított bevételekre és kiadásokra nézve az utalványozási jpg a beruházási kiadások kivételével (amelyek tekintetében a felhasználási idő három év) csak az illető költségvetési óv végéig gyakorolható, — egyben lehetővé tette, hogy a »rendes« és az »átmeneti< kiadások között előirányzott hitelek egyes esetekben két költségvetési éven át legyenek használhatók. Minthogy azonban az államháztartás helyreállítására nézve megállapított időtartam alatt az e gy _e gy költségvetési évben felhasználható hitelkeretek az 1924 : IV. t.-c. mellékletét képező költségvetésben meg vannak szabva ós egyes hiteleknek a következő költségvetési évbe való átvivése a hitelkeret túllépését jelentené, kívánatos a folyó költségvetési évre szóló hiteleknek a költségvetési éven túli időben való felhasználását kifejezetten kizárni. Ez már csak azért is lehetséges, mert az adott hitelkeretek között aligha fog megtakarítás mutatkozni s így a két évi felhasználás biztosításának gyakorlati jelentősége sem lenne. Az 1870 : XVIII. t.-c. 21. §-a, illetőleg az 1915 : XII. t.-c. 4. §-ának második bekezdése értelmében a legfőbb állami számvevőszék az államszámvitel felett általa gyakorolt ellenőrzés eredményéről a minisztertanácsot félévenkint részletes kimutatásokban tájékoztatta. Ezek a kimutatások azt a célt szolgálták, hogy a minisztérium már évközben tájékozást szerezzen az állam pénzügyi gazdálkodásáról, illetőleg már évközben ellenőrizhesse a költségvetési hitelkeretek betartását. Minthogy azonban az 1920 : XXVIII. t.-c. 6. §-a alapján a hiteleket már az 1920. év vége óta a pénzügyminiszter bocsátotta az egyes kormányhatóságók rendelkezésére s így azok csupán a rendelkezésükre bocsátott hitelek erejéig teljesíthettek utalványozásokat, a hitelek pedig a pénzügyminisztériumban nyilvántartatván, a pénzügyminiszternek mindenkor módjában állott *a pénzügyi gazdálkodásról tájékozódva lennie, ezeknek a félévi kimutatásoknak a készítése és a minisztertanács rendelkezésére való bocsátása tulajdonképen már az 1920 : XXVIII. t.-c. megalkotása óta feleslegessé vált. Még inkább feleslegessé teszi azonban ezeknek a kimutatásoknak a készítését az a körülmény, hogy az 1924 : IV. t.-c. 2. §-ához tartozó a) melléklet A. I. 4. pontja szerint a pénzügyminiszter havonta állapítja meg a kiadások és bevételek előirányzatát, az előirányzott kiadásokat a pénzügyminiszter
