Nemzetgyűlési irományok, 1922. XII. kötet • 518-660., III. sz.
Irományszámok - 1922-529. Törvényjavaslat a közönséges bűntettesek kölcsönös kiadatása és a bűnügyi jogsegély tárgyában Romániával kötött 1924. évi április hó 16-án Bukarestben kelt Egyezmény becikkelyezéséről
48 520. szám. tanú ellen ez utóbbi állam kormánya semmiféle kényszer intézkedéseket nem alkalmazhat abban az irányban, hogy az idézésnek feleljen meg A 19. cikk azzal az eltéréssel felel meg a régi egyezmény XV. cikkének, hogy a bűntetteseknek a másik Szerződő Fél területén letartóztatott egyénekkel való szembesítése végett leendő átszállítását biztosító rendelkezés kimaradt, mert a román kormány erre vonatkozólag nem volt hajlandó kötelezettséget vállalni. A 20. cikk első bekezdése fedi a régi egyezmény XVI. cikkét. A jelen egyezménynek ez a cikke azonban három további bekezdésben a következő í^endelkezésekkel bővült: A második bekezdés kimondja, hogy a házkutatásokra, valamint a bűnjelek ós bizonyító eszközök lefoglalására irányuló megkeresések csak akkor hajthatók végre, ha erre olyan bűnvádi eljárás során van szükség, amelynek tárgya a 2. cikkben felsorolt valamely bűncselekmény, szem előtt tartva itt a magánosokra vonatkozólag a 12. cikk utolsó bekezdésében foglalt fentartást. A harmadik bekezdés — a m. kir. belügyminisztérium kívánságához képest — biztosítja azt, hogy végső szükség esetében a nyomozó hatóságok közvetlenül is fordulhatnak a másik állam illetékes hatóságaihoz abból a célból, hogy valamely bűntettes letartóztatása, személyazonosságának megállapítása, házkutatás eredményének biztosítása vagy bűnjelek és bizonyítókok lefoglalása lehetővé váljék. Végül az utolsó bekezdés biztosítja a megkeresések költségmentes teljesítését, amelyet a régi egyez? mony XVIII. cikke tartalmazott, megtérítendő azonban nemcsak a szakértők díja, amint ezt a régi egyezmény XVIII. cikkének utolsó bekezdése rendelte, hanem a tanuk díja is. A 21. cikk teljesen megfelel a régi egyezmény XVII. cikkének. A 22. cikk abban tér el a régi egyezmény hasonló tárgyú XIX. cikkétől, hogy ez utóbbi szerint a három hónapnál hosszabb tartamú szabadságvesztósbüntetést megállapító ítéleteket kellett közölni, az új egyezmény szerint pedig a bűntett ós vétség miatt kiszabott bármely büntetést megállapító ítéleteket közölni kell, továbbá a régi egyezmény az ítélet kivonatának megküldését rendelte, ami minden esetben külön munkát jelentett, az új egyezmény szerint pedig az ítéletnek (az iratok mellett többnyire feleslegesen elfekvő) egy kiadmánya, vagy egyszerűen büntető-lap küldendő meg a másik Fél részére. A 23. cikk első bekezdése, amely a kiadatás céljából diplomáciai úton előterjesztett iratoknak fordítással ellátásáról rendelkezik, a régi egyezmény XX. cikkének első bekezdésével szemben — román kívánságra — elejti a német nyelvet; a megkeresésekhez és a kézbesítésekhez csatolandó fordításról rendelkező második bekezdés pedig egyedül a másik állam nyelvét jelöli meg a fordítás nyelvéül. E cikk utolsó két bekezdésének szövege megfelel a régi egyezmény hasonló tárgyú XX. cikke két utolsó bekezdésének. Az egyezmény aláírása napján felvett jegyzőkönyvben megállapodás létesült két kérdésre vonatkozólag. Megállapítást nyert elsősorban az, hogy a »büntető törvények« alatt román vonatkozásban a Régi Román Királyságban érvényben levő, illetőleg az esetleg ezek helyébe lépő törvényeket kell érteni. Ennek a rendelkezésnek a felvételét a román kormány azért kívánta, mert a Magyarországtól átcsatolt területeken a magyar büntető törvények lévén életben, elkerülendőnek látta azt, hogy az átcsatolt területek bíróságait érdeklő kiadatási ügyek csupán a magyar büntetőjog, vagyis egy parciális román jog figyelembevételével bíráltassanak el, ami által a Román Királyság nagyobb területén érvényben levő büntetőjog teljesen mellőztetnék, ami oda
