Nemzetgyűlési irományok, 1922. XII. kötet • 518-660., III. sz.

Irományszámok - 1922-611. Törvényjavaslat az Osztrák Köztársasággal 1924. évi november hó 8-án kötött adóügyi szerződések becikkelyezéséről

6Í1. szám. B93 17. Cikk. (i) Az egyik állam polgárai a másik állam hatóságainál ugyanolyan adóügyi elbánásban ós ugyanolyan jogvédelemben részesülnek, mint saját polgárai. (2) A másik szerződő állam polgárai semminemű magasabb adók alá nem vonhatók, mint saját polgárai. Amenynyiben ennek a szerződésnek alapelvei szerint az egyik szerződő állam polgára a másik államban egyenes adó alá esik, anélkül, hogy ugyanott lakóhellyel bírna, akkor ezen okból a szabályszerű adó nem emelhető fel. 18. Cikk. A szerződós alkalmazást nyer az összes egyenes adókra (ideértve a magyar vagyonváltságot ós az osztrák vagyonadót) az 1919. évi január hó 1.-től kezdődő időszakra. 19. Cikk. (1) Ez a szerződés, mely magyar ós német szövegben Íratott alá, meg fog erősíttetni és a megerősítő okiratok Budapesten mielőbb kicseréltetnek. A szerződés a megerősítésről szóló okmányok kicserélésének napjával lép életbe ós érvényben marad felmondásig. Abban az esetben, ha a szerződós felmondása, amihez a két állam bármelyikének joga van, valamely évnek július hó első napja előtt következik be, úgy a szerződés már a következő első naptári év, különben pedig a következő második naptári év január elsejével veszíti el kötelező erejét. (2) A szerződésnek mindkét szövege autentikus. A megerősített szerződós mind a két államban a hivatalos törvénygyűjteményben mindkét autentikus szövegben közzé lesz teendő. Az 1922. évi június hó 16-ára Összehívott nemzeti werden die beiderseitigen Finanzminister auf Grund wechselseitigen Einvernehmens in sachlicher Übereinstimmung treffen. Artikel 17. (1) Die Angehörigen des einen Staates gemessen vor den Behörden des anderen Staates die gleiche steuerliche Behandlung und den gleichen Rechtsschutz wie die eigenen Angehörigen. (2) Die Angehörigen des anderen Vertragsstaates sollen keinen höheren Steuern unterworfen werden als die eigenen Staatsangehörigen. Unterliegt ein Angehöriger des einen Vertragsstaates nach den Grundsätzen dieses Vertrages im anderen Staate einer direkten Steuer, ohne dortselbst seinen Wohnsitz zu haben, so tritt aus diesem Grunde keine Erhöhung der normalmässigen Steuer ein. Artikel 18. Der Vertrag findet Anwendung auf alle direkten Steuern (einschliesslich der Österreichischen Vermögensabgabe und ungarischen Vermögensablösung), welche die Zeit vom 1. Jänner 1919 an betreffen. Artikel 19. (1) Dieser Vertrag, welcher in deutscher und ungarischer Urschrift gefertigt worden ist, soll ratifiziert und die Ratifikationsurkunden sollen baldmöglichst in Budapest ausgetauscht werden. Er tritt mit dem Tage des Austausches der Ratifikationsurkunden in Kraft und bleibt bis zu seiner Kündigung in Geltung. Falls die Kündigung dieses Vertrages, zu welcher jeder der beiden Staaten berechtigt ist, vor dem 1. Juli eines Jahres erfolgt, verliert dieser Vertrag bereits für das nächstfolgende, andernfalls für das zweit folgen de Kalenderjahr seine bindende Kraft. (2) Beide Texte des Vertrages sind authentisch. Der ratifizierte Vertrag wird in jedem der beiden Staaten in der amtlichen Gesetzessammlung in beiden authentischen Texten veröffentlicht werden és irományai. XII. kötet. 50