Nemzetgyűlési irományok, 1922. XII. kötet • 518-660., III. sz.
Irományszámok - 1922-591. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottságának jelentése az 1924/25. évi állami költségvetésről
340 591. szám. kossággal kapcsolatban örömmel üdvözli a bizottság a kormánynak azt az intézkedését, amellyel Országos Takarékossági Bizottságot szervezett és kívánatosnak -tartja, hogy az minél előbb kezdje meg működését. A bevételek tekintetében a bizottság kiemelendőnek tartja, hogy míg a szanálási programra arra építtetett fel, hogy az adóteher féjenkint átlag 50 aranykorona legyen, ami kereken 8 millió lakost véve számításba — évi 400 millió aranykorona adótehérnek felelne meg, addig az 1924/25. évi előirányzatban ez a megterheltetés, beleszámítva a dohányegyedáruságot is, — ami pedig tulaj donképen nem tekinthető adótehernek, — 307,350.680 aranykorona van ilyen címen előirányozva, vagyis az előirányzott megterheltetés jelentékenyen alatta marad a fejenkinti 50 aranykoronának. A bevételek közül legnagyobb összeget (80 millió aranykoronát) a forgalmi adók tesznek ki. Ez a kivételesen nehéz átmeneti viszonyok között jogosult, azonban állandónak semmi esetre sem tekinthető adónem, mindenesetre jelentékenyen terheli az egész gazdasági életet, miért is a bizottság maga részéről csak örömmel üdvözölheti a pénzügyminiszter úrnak ezen adónem reviziójára vonatkozólag tett kijelöntéseit. Kívánatos lenne, ha az egyenes adókat lehetne megfelelően kiépíteni és ezzel kapcsolatban a forgalmi és fogyasztási adók tekintetében mérsékléseket lehetne eszközölni, a bizottság azonban ezt alig tarthatja kivihetőnek akkor, amikor külföldi államokban is általában azt látjuk, hogy ennek az ideális célnak elérése rendkívül nehézségekbe ütközik és amikor a legfőbb pénzügyi feladatnak ma az államháztartás egyensúlyának mielőbbi biztosítását kell tekinteni, ez pedig mélyreható kísérletezést nem tesz lehetővé. Mindenesetre megnyugvással vette a bizottság a pénzügyminiszter úrnak azt a kijelentését, hogy az adóigazgatást főleg az állampénztáraknak elsőfokú pénzügyi hatóságokká (adóhivatalokká) való átalakításával kapcsolatban aképen kívánja kiépíteni, hogy az egyenlő és igazságos adóztatás elve lehetőleg minél nagyobb mértékben érvényesülhessen. Az állami üzemek hiányára az 1924 : IV. t.-c.-hez mellékelt költségvetésben 30 millió aranykorona vétetett számításba. Ezzel szemben az 1924/25. évi részletes előirányzat az üzemek hiányát csak 20 millió aranykoronával vette számításba. Reálisan azonban ezt sem lehet hiánynak tekinteni, mert az állami -üzemek — beruházásaiktól eltekintve — az állami vasgyárak kivételével deficitmentesek, sőt 12,427.810 aranykorona bevételi többletet mutatnak, ami azt jelenti, hogy ebből a bevételi többletből fedezni lehet az állami vasgyáraknak 2,612.060 aranykoronát kitevő hiányát és fedezni lehet az állami üzemek 1924/25. évi beruházási kiadásainak is tekintélyes részét. Az üzemek hiányaként előirányzott 20 millió aranykorona tehát tulajdon képen teljes egészében beruházásokra fordítható, vagyis végeredményben, az állami vagyonnak szaporodását jelenti. Ez mindenesetre olyan jelenség, amely az állami üzemek jövőjét illetőleg úgy az országban befelé, mint a külföldön is, csak megnyugvást kelt. A költségvetés részleteivel kapcsolatban meg , kell még emlékeznie a bizottságnak a költségvetés alaki beosztásáról, amely az eddigi rendszerhez képest jelentékeny újításokat tartalmaz és amely újításokat a bizottság a maga részéről helyesnek tart, mert általuk a költségvetés csak"áttekinthetőbbé és könnyebben kezelhetővé vált. Ezekre való tekintettel a bizottság a beterjesztett költségvetést általánosságban és részleteiben elfogadásra ajánlja annál is inkább, mert amint előbb említtetett, a költségvetésnek keretei az 1924 : IV. t.-c.-hez mellékelt költségvetésben már adva voltak, a kormány ezeket a kereteket a lehető-
