Nemzetgyűlési irományok, 1922. XII. kötet • 518-660., III. sz.

Irományszámok - 1922-567. Törvényjavaslat a törvényhatósági bizottság újjászervezéséről

567. szám. 253 A 4. §-koz. A választhatóság kellékei tekintetében a törvényjavaslat 4. £-a kiköti, hogy csak a férfiválasztók választhatók és ezek is csak abban az esetben, ha a közterhek viseléséhez valaminő állami egyenes adó fizetése útján hozzájárulnak. A helyhatósági passzív választójognak a nőkre való kiterjesztését a vidéki törvényhatóságokban nem tartom indokoltnak, mert az önkormányzati képviseletek túlnyomó részben közigazgatási hatáskört töltenek be, tehát olyan természetű működéit fejtenek ki, amely a női élethivatástól távol áll. Ilyen kívánságnak a vidéki közönség körében nincs is gyökere. E szakasznak az a rendelkezése, hogy csak az választható, aki bárhol, bármilyen állami egyenes adót fizet, az új adótörvények mellett alig jelent megszorítást ós inkább csak annak az elvnek a kifejezésre juttatása, hogy a közügyek intézésében ne vehessen részt olyan egyén, aki az állam terheinek viselésében nem osztozik. Az 5. §-hoz. E szakasz értelmében a választójogból, annak gyakorlásából ós a választhatóságból ugyanazok lesznek kizárva, akikre nézve az országgyűlési (nemzetgyűlési) választójogra vonatkozó mindenkori szabályok kizáró okot állapítanak meg. Ez a rendelkezés a joghasonlatosság elvén alapul és bővebb magyarázatra nem szorul. A 6. és 7. §-okhoz. Ez a két törvényszakasz a törvényhatósági bizottsági tagságból kizáró okokat ós az összefórhetlenség eseteit a székesfőváros törvényhatósági bizottságának újjászervezéséről alkotott törvény idevágó rendelkezéseivel teljesen egyezően állapítja meg. A 8. §-hoz. Az indokolás általános részében már reámutattam arra, hogy a törvényhatósági bizottság választott tagjait vármegyékben egyharmadrészben az összes választhatók, egyharmadrészben a legtöbb adót fizetők, egyharmadrészben pedig a községek jelöltjei közül, városi törvényhatóságokban kétharmadrészben az összes választhatók, egy harmadrészben pedig a legtöbb adót fizetők közül kell választani. Ezt az elvet mondja ki e törvényszakasz (í) bekezdése, mely — az általános indokolásban előadottak után — a további magyarázatot feleslegessé teszi. A (2) bekezdésnek az a rendelkezése, hogy a községek jelöltjeinek száma a választókerületben választás alá eső bizottsági tagok és póttagok számának legalább négyszeresét elérje, azért szükséges, hogy elegendő nagy legyen az* a kör, amelyből a választás történik. Ennél nagyobb kört viszont már nem tartanék kívánatosnak, mert a kiválasztás rovására esnék, ha a választhatók csoportját túlságosan kiszélesítenénk. A §. (3) bekezdése világosan kimondja azt, hogy ugyanannak a törvényhatósági bizottságnak mindenki csak egyféle jogcímen lehet tagja. Ez azért szükséges, hogy senki ne gyakorolhasson ugyanabban a törvényhatóságban egynél több szavazatot. A törvényszakasz (4) és (5) bekezdése eltérést jelent a jelenlegi állapottól. Az 1886 : XXI. t.-c. 26. §-nak harmadik bekezdése szerint ugyanis mindenki csak egy törvényhatósági bizottságnak lehet tagja. Ezzel a rendelkezéssel szemben a javaslat két kivételt tesz. Az egyik az, hogy a legtöbb adót fizetők közül történt választás alapján bárki akárhány törvényhatóság bizottságának tagja lehet; a másik pedig az, hogy aki a vármegye székhelyéül szolgáló városban lakik, mindkét törvényhatóság bizottságának bármelyik jogcímen tagja lehet. A virilisek köréből választandó tagok javára tett kivételt az indokolja, hogy ha elismerjük a nagyobb vagyonnal rendelkezők fokozottabb érdekelt-