Nemzetgyűlési irományok, 1922. XII. kötet • 518-660., III. sz.

Irományszámok - 1922-566. Törvényjavaslat a közrend fokozottabb biztosításáról

566. szám. 281 Melléklet az 566. számú irományhoz. Indokolás „a közrend fokozotiabb biztosításáról" szóló törvényjavaslathoz. Az államhatalomnak nem annyira joga, mint inkább kölelessége, hogy az állampolgárok szellemi baladását elősegítse, gazdasági boldogulását előmozdítsa és mindezek előfeltételét: a békét és a jogrendet fentartsa és biztosítsa. Nyugalmas időkben a ritkán és csak szórványosan előforduló békebontó törekvések elhárítására az alkotmányos eszközök elégséges érőt és hatalmat adnak a kormány kezébe. Ez az erő és ez a hatalom azonban nem elég többé, mihelyt rendkívüli viszonyok a lelkek nyugalmát széles körben és olyan erővel dúlják fel, amely nyugtalanságnak ellensúlyozására néha még a kivételes eszközök is alig elégségesek. Ilyen rendkívüli viszonyokat pedig sokféle okok teremthetnek. A történelem tanúsága szerint a háború előtti feszültség, de különösen a hosszabb háborúkkal együttjáró gazdasági és társadalmi depresszió a legáltalánosabb ok arra, hogy a lelkekből nyugtalanságot, izgalmat és gyakran keserűséget váltson ki. Éppen ezért háború esetére mindenütt gondoskodnak a törvényhozások olyan rendkívüli felhatalmazás megadásáról, amelynek segítségével a felkorbácsolt indulatok és szenvedélyek megfékezhetők és féken* tarthatók legyenek. Vannak azonban egyéb olyan mélyreható állampolitikai, társadalmi és gazdasági kérdések is, amelyek körül béke idején is nyugtalanság, esetleg elégületlenség támad, ami fogékonyakká, sőt hajlamosakká teheti olykor még a higgadtabb elemeket is a jól hangzó, de legtöbbször kárhozatos tévtanok befogadására. Ezeknek a téveszméknek a terjedése és hatása ellen nem nyújtanak kellő oltalmat és megnyugtató védelmet a rendes időkhöz mért rendszabályok, mert az elvakult, féktelen, gyűlölködő elemeket még a közvetlen szomorú tapasztalatok sem térítik a higgadt belátás, a józan megfontolás útjára. A kormányhatalomnak kötelessége, hogy a rendbontó törekvésekkel és jelenségekkel szemben megfelelő elhárító és megtorló rendszabályokról gondoskodjék. A törvényhozásnak meg kell tehát adnia a módot arra, hogy a kormány a köznyugalmat veszélyeztető törekvéseket megbéníthassa, hogy nyílt