Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.

Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról

480. szám, 181 esetben el kell kobozni, akkor is, ha nem az elítélt tulajdona. Következménye ez annak, hogy a csempészet tárgya e §. esetében olyan árú, amelynek forgalma a vámhatáron át nincs megengedve. Különösen a behozatali tilalmat szem előtt tartva, nem engedheti meg tehát az állam, hogy az ilyen tárgy a tilalom dacára átmenjen a szabadforgalomba csak azért, mert tulajdonosa nem vonható bűnvádi felelősségre. A tilalom kibocsátásának indító oka ugyanis az államnak valamely érdeke, amellyel szemben az egyesnek jogos magánérdekei is háttérbe szorulnak. Egyébként is a tulajdonos az esetek jelentékeny hányadában lehet külföldi, úgy hogy a tulajdoni viszonyok kutatása rendkívüli nehézségekkel is járna. A tilalmak hatályosságának biztosítására is igen alkalmas eszköz a tulajdonos személyére tekintet nélkül gyakorolt elkobzás. A 164. §. c) pontjában foglalt tényálladék büntethetőségét méltányosságból kizárja a javaslat arra az esetre, ha a visszautalójegyes vagy előjegyzési eljárásban külföldre kiengedett árut a tettes a megszabott határidő Iltelte után, azonban a vámhatóság felhívására a kitűzött újabb határidő alatt visszahozza, illetőleg az azt a fentiek szerint helyettesítő árut behozza, elyenkor rendszerint fel is lehet tételezni, hogy a tettes az árut nem akarta végleg elvonni a további vámkezelés alól; ilyen esetben csak enyhébb megítélés alá eső visszaélésről, rendszerint szabálytalanságról lehet szó. A csempészetnek másik nemét a 165. §. tiltja. E kihágás a vám alá eső árának szándékos elvonásában áll a megvámolás alól. Az elkövetési cselekmény az, hogy a tettes az árut nem állítja a vámhivatal elé. Ezzel egyenlő értékű annak a cselekvése, aki bár nem teszi lehetetlenné, hogy a vámhivatal az árut működési körébe vonja, azonban az árut olyan állapotba helyezi (kettős fenekű ládába, vámmentes áruk közé való elhelyezéssel stb.), hogy arról a vámhivatal lehetőleg ne szerezzen tudomást. Ugyanilyen megítélés alá esik az is, aki a kötött forgalomban álló árut a törvény ellenére szándékosán a szabadforgalomba hozza. Ellenben nem tartozik ide az az eset, ha valaki a vámhivatal elkerülése nélkül csak elmulasztja az árut a vámhivatalnak bemutatni, de semmit sem tesz avégből, hogy a megvámolás meghiúsuljon. Aki a vám alá eső árut szándékosan nem állítja a vámhivatal elé, csak abban az esetben követ el csempészetet, ha a mulasztáson túlmenően olyan cselekményt követ el, amely kétségtelenné teszi, hogy a szándék a megvámolás meghiúsítására irányult. A vámhivatal elé állítás puszta elmulasztása az eset körülményeihez képest rendszerint a 166. §-ba, esetleg 171. §-ba ütköző vámjövedéki kihágás, esetleg szabálytalanság lehet. A vám alá eső áru csempészetének is jogkövetkezménye az áru elkobzása; még pedig szabály szerint, tekintet nélkül a tulajdonos személyére. A vám alá eső árura azonban nem illenek azok a megfontolások, amelyek a tiltott áru elkobzását minden körülmények között szükségesnek mutatják. Ha a jövedéki büntető eljárás késleltetése nélkül megállapítható, hogy a tulajdonos á csempészetben nem részes, sem bűnpártoló, sem a csempészetből hasznot nem húzott: az elkobzást mellőzni lehet. Ilyen esetekben nem volna mindig megokolt az elkobzás. Nem köteles a bíróság az elkobzást kimondani abban az esetben sem, ha az egyébként alkalmazható lenne ugyan, de kimondása aránytalanul súlyos intézkedést jelentene. Ez a rendelkezés csak kivételes alkalmazásra van szánva, nem egyértelmű a bírói önkény megengedésével s csak arra kíván módot nyújtani, hogy az elkobzást kivételes méltánylást érdemlő esetekben mellőzhessék. Különösen ilyen lehet például az az eset, amikor a bűnvádi eljárás keretében bizonyos bonyolult tulajdoni