Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.

Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról

lââ 480. szám. nak a postaforgalomban megszüntetése folytán a posta a vámigény épségben tartásával a szállított küldeményekkel szabadon rendelkezhetik, azokat vámhivatali közbenjárás, tehát a határszéli vámhivatal elé állítás kötelezettsége nélkül és a hivatalos zár mellőzésével szállíthatja, kötelessége csupán abban áll, hogy a beérkező küldeményeket a vám árunyilatkozatokkal együtt változatlan állapotban közvetlenül a rendeltetési helynek megfelelő vámhivatal elé állítsa. A második, harmadik és negyedik bekezdés azokat a kivételes eseteket sorolja fel, amelyekben a külföldről bejövő postaküldeményeket egyáltalában nem kell vámhivatal elé állítani, vagyis amelyeket a posta vámkezelés nélkül kézbesíthet. A harmadik bekezdésben felsorolt postai küldeményeket azonban csakis azzal a feltételezéssel lehet a vámhivatal elé állítás kötelezettsége alól felmenti, hogy ' nincsen gyanú arra, hogy azok hozzácsomagol tan vám, vagy tilalom alá eső árukat is tartalmaznak. A javaslat ugyanis, midőn ezeket a postai küldeményeket a vámhivatal elé ' állítás kötelezettsége alól felmenti, a postai szabályoknak abból a rendelkezéséből indul ki, amely szerint az említett küldeményeknek vám, vagy tilalom alá eső árukat nem is szabad .tartalmazniuk. Ha tehát a posta ezeknek a küldeményeknek külső alakjából vagy más tulajdonságaiból arra következtetne, hogy azokban vámkezelés alá tartozó áruk is vannak, azokat vámhivatal elé köteles állítani. Ugyanez a feltételezés áll a negyedik, bekezdésben említett, levólpostával szállított árumintaküldeményekre is, melyek az egyedárusági tárgyak és a fogyasztási cikkek kizárásával jelenleg is mentesek a vámkezeléstől, ha csak mintául használható árukat tartalmaznak és ha a posta ezeket mint mintákat szállítja. Ezekre vonatkozólag a pénzügyminiszter a kereskedelmi miniszterrel egyetértve állapítja meg azt a súlyhatárt, amely mellett ezek még vámmentesek és így azokat a vámhivatal elé állítás kötelezettsége alól is fel lehet menteni. Az ötödik bekezdés azokra az esetekre vonatkozik, midőn a megvámolás közvetítéséről és a kézbesítésről nem maga a postaintézet gondoskodik, hanem a küldeményeket a vámhivatalnak adja át, mely a megvámolás után maga szolgáltatja ki azokat közvetlenül az ügyfélnek. A javaslat a postaküldeményéin vámkezelése tekintetében sem a 102, §.-ban tárgyalt behozatal, sem pedig a 103. §-ban említett kivitel, átvitel, külföldet érintő belföldi forgalom esetében a jelenlegi állapottól eltérő változást nem idéz elő. Az utóbb említett viszonylatokban szállított postaküldemények általában semmiféle vámkezelési eljárás alá nem esnek, ezeket tehát a posta szabadon szállíthatja, csupán azcrkra a kiviteli küldeményekre kell külön gondot fordítania, amelyek kiviteli vám, vagy kiviteli tilalom alá eső árukat tartalmaznak, vagy amelyeknek külföldre történt kilépését a vám vagy a fogyasztási adók szempontjából igazolni kell. C) Légiforgalom. A légi járóművek technikájának a legutóbbi években elért, minden várakozást felülmúló fejlődése következtében, midőn főleg a repülőgépeik a nemzetek közötti érintkezés terén is, még pedig mind a személyszállítás, mind az áruforgalom szolgálatában egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert, a légi forgalomnak a vámeljárás szempontjából szükséges szabályozásáról is gondoskodni kell. Ez a szabályozás természetesen csak 'általános keretben mozoghat, mivel a légi forgalom teljes kialakulása csak a jövőre várható és ezt megelőzőleg alig lehetne részletes rendelkezéseket tenni anélkül, hogy