Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.

Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról

78 480. szám. Ha egyrészt a vámjövedék biztonságának érdeke megkívánja a most szóbanlévő három §.-ban foglalt korlátozó és parancsoló rendelkezéseket, másrészt a három §. mindegyike gondoskodik a legmesszebbmenő könnyítések engedélyezésének lehetőségéről, amelyeket a vámjövedék biztonságának veszélyeztetése nélkül alkalmazni lehet. Ilyen könnyítések engedélyezésének a lehetőségét a 33. §. hatodik bekezdése a kisebb határszéli forgalom és a határszéli gazdaságok forgalma tekintetében, a 34. §. utolsó bekezdése meghatározott forgalmi viszonylatra szóló korlátozás nélkül, minden olyan esetre, ahol ezt a forgalom megkívánja, a 35. §. negyedik bekezdése pedig a határkerület forgalma tekintetében, biztosítja. A 34. §. első és a 35. .§. harmadik bekezdése szerint maga a törvény teszi meg a könnyítő rendelkezéseket, az előbbi az utasok és a nagybani áruforgalmat lebonyolító szállítóintézetek és vállalatok forgalma érdekében, az utóbbi a különös előzékenységre igényjogosult személyekre és — a fentiekben már érintett irányban — a postaküldeményekre vonatkozólag. A 35 §. otolsó bekezdésében foglalt és a vámhatár közelében talált vagy a külföldről jövő folyó által partravetett árukra vonatkozó rendelkezés folyománya a vámtörvényben kifejezésre jutó rendszer következetes alkalmazásának. A rendelkezés egyébként önként érthetőleg valami számottevő gyakorlati jelentőséggel nem bír. A most tárgyalt utolsó bekezdéstől eltekintve,, a legutóbb említett három §.-ban foglalt rendelkezések megfelelnek a mai jogállapotnak. A 36. §. azokat a különleges forgalmi korlátozásokat foglalja magában, amelyek a csempészet megnehezítése érdekében a határkerületben érvényben állanak, illetve, amelyeket ott külön életbe lehet léptetni, ha a csempészet a határkerület valamelyik részén különösen elharapódzik. Azokról' a körülményekről, amelyek a határkerület intézményének létesítését szükségessé teszik, már volt szó a jelen megokolásnak a javaslat 4. §.-ára vonatkozó részében. Amint ezt már ott is említettem, a 36. §.-ban foglalt rendelkezések az ellenőrzés szigorítása szempontjából betöltik azt a keretet, amelyet a határkerületnek a 4. §.-ban foglalt meghatározása alkot. A 36.- §. első két bekezdése olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek közvetlenül a törvény rendelkezésénél fogva érvényesek a határkerület minden részében ; a többi bekezdések viszont azokat a szigorított ellenőrzési intézkedéseket tartalmazzák, amelyeket a pénzügyminiszter rendkívül nagymérvű csempészet esetében a határkerület egyes részeire ós bizonyos meghatározott árukra kiterjedő érvénnyel, bizonyos időre elrendelhet. A szóbanlevő §. első bekezdését, mely az állandóan érvényes egyik rendelkezést foglalja magában, — azt, amely a vámhatár közvetlen közelében levő és ennek áttekintését vagy a forgalom ellenőrzését megnehezítő létesítményeket tilalmazza — kiegészíti a javaslat 175. §.-a, amely a pénzügyminisztert a törvény életbelépésekor már meglevő, de a 36. §, első bekezdésében foglaltak szempontjából ott meg nem tűrhető létesítményeknek az államkincstár számára kisajátítás útján megszerzésére és ezután eltávolítására felhatalmazza. Az első lokú döntést az ilyen létesítményekre vonatkozó ügyekben egyrészt azért kellett a közigazgatási hatóságra bízni, mert a vámőrkerületi parancsnokság nem gyakorolhat közigazgatási hatósági jogkört, másrészt azért, mert ilyen kérdések elbírálásánál a vámjövedók szempontjából végzett határőrizet érdekein kívül, amelyeket a vámőrkerületi parancsnokság képvisel, más, az általános közigazgatási hatóság saját ügyköréhez tartozó érdekek is szóba jöhetnek. A közigazgatási hatóságnak a vámőrkerületi parancsnokság tagadó