Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.
Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról
480. szám. 67 véve szabad : elvben bármely árút szabad à vámterületre behozni, erről kivinni, illetve, ezen átvinni. Ez az általános elv természetesen nem érvényesülhet a maga teljességében; magasabb közérdek szükségessé teszi, hogy bizonyos áruk forgalmát állandóan vagy időlegesen, akár az egész vámterületre, akár ennek egyes részeire vonatkozólag eltiltani vagy korlátozni lehessen. A javaslat nem tesz különbséget feltótlen és feltételes tilalom közt, tehát tilalom alatt állónak kell tekinteni minden olyan árút, melynek behozatalát, kivitelét vagy átvitelét törvény vagy ilyennek alapján kiadott rendelet megtiltja vagy külön engedélyhez köti, akkor is, ha ez alól a tilalom alól többé vagy kevésbbé sűrűn kivételeket engedélyeznek. Az eddigi jogforrásaink — nem egészen következetesen ós nem egészen éles elhatárolással — az ilyen korlátozó intézkedéseket hol »tilalmak «-nak, hol »forgalmi korlátozások*-nak nevezik. Az első elnevezéssel inkább az olyan feltétlen tilalmakat értik, amelyek alól kivételeket tulajdonképpen nem is lehet engedélyezni, minők pl. a kátrányfestőanyaggal festett vörös borokra, az. egészségre ártalmas, titkos gyógyszerekre fennálló behozatali tilalmak; az utóbbi elnevezéssel pedig inkább a feltételes tilalmakat jelölik, amelyek alól kivételeket szoktak engedélyezni, minők pl. a gazdasági és élelmezési okokból kiadott tilalmak, amelyeknek nem annyira a forgalom megszüntetése, mint inkább ennek irányítása és korlátozása a céljuk. A javaslat ezt a terminológiát nem így alkalmazza, hanem az utóbbiakat is a »tilalom« kifejezéssel jelöli, »forgalmi korlátozások« alatt pedig az árúk szállításának vagy forgalomba hozatalának, illetve a vámhatár átlépésének helyi és időbeli megszorítását érti, amelyekről a javaslat 33., 34. és 36. §-ai szólnak, a nem ennyire általános és állandó jellegű korlátozásokat ellenben, amelyektől csak külön hatósági engedéllyel lehet eltérni, »tilalmak«-nak nevezi. Az 5. §. második bekezdése első mondatában mindenekelőtt azokat a gazdaságiaknál magasabb renditeknek mondható szempontokat sorolja fel, amelyekből ilyen tilalmakat az illetékes miniszter, az érdekelt minisztertársaival egyetértve, többnyire normális időkben és bármikor elrendelhet és állandóan érvényben tarthat. Az utóbbi években szerzett tapasztalatok azonban világosan megmutatták, hogy bármikor előállhatnak olyan külpolitikai vagy gazdasági krízisek, amelyek fennállása, illetve utóhatásaik tartama alatt nem elégségesek a köz fontos érdekeinek biztosítására a szabad forgalom korlátozásának azok a -lehetőségei, amelyekre a szóban levő rendelkezés első mondata provideál. Ezek a kritikus helyzetek oly hirtelenül léphetnek fel ós a nemzetközi áruforgalom terén oly sürgős intézkedéseket tehetnek múlhatlanul szükségessé, hogy a minisztériumnak nem áll módjában erre a törvényhozás felhatalmazását akkor kikérni, amikor az intézkedések megtételének szüksége már bekövetkezett. Múlhatlanul szükséges tehát a Vámtörvényben a minisztérium oly felhatalmazásáról is gondoskodni, amelynek alapján ez az ilyen intézkedéseket — önként órthetőleg politikai és parlamenti felelőssége teljes súlyának tudatában — bármely pillanatban megtehesse, amelyben ennek komoly szüksége felmerül. Ennek a felhatalmazásnak kieszközlését célozza a második bekezdés második mondata. A bekezdés végén levő mondat biztosítja azonban a törvényhozás beható ellenőrzését a felhatalmazás igénybevételével szemben. Csak azt kívánom még megjegyezni, hogy, míg az első mondatban érintett célokat szolgáló tilalmakat a javaslat szövege szerint az illetékes miniszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve saját hatáskörében rendelheti el, addig a második mondatban tárgyalt rendkívüli esetekből kif'o8*
