Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.
Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról
48 480. szám. sítikj A személyes szavatosság a vámtartozásért (129. §.) megszűnik akkor is, ha a vámadós a vámtárgyat az államkincstárnak ellenszolgáltatás nélkül átengedi. 135. §. A vámfizetési kötelezettség megszűnése a vámtárgy vámjogi rendeltetésének megváltoztatásával. A vámfizetési kötelezettség megszűnik, ha az ügyfél közvetlenül a vámfizetési kötelezettség keletkezése után, de a vámtárgynak a szabadforgalomba, az előjegyzési forgalomba, vagy a vámkedvezményes behozatali forgalomba kiszolgáltatása előtt, az eredeti indítványa megváltoztatásával (51. §.), a vámtárgynak olyan rendeltetést ad, amelynek következtében a vámhivatal az árút továbbra is kötött forgalomban tartja. 136. §. A vámfizetési kötelezettség megszűnése a vámtárgynak az elöbbeni állapotba visszahelyezésével. A vámárúnak törvényellenesen szabadforgalomba kerülése útján keletkezett személyes szavatosság a vámtartozásért (129. §., első bekezdés, b) pont) megszűnik, ha a vámadós a vámtárg3 T at újból vámhivatal elé állítja és beigazolja, hogy az hibáján kívül került szabad forgalomba és az azonosságot kétségen kívül meg lehet állapítani (47. §. utolsó bekezdése). 137. §. A vámfizetési kötelezettség megszűnése^ a vámtárgy elkobzásával. A személyes szavatosság a vámtartozásért (129. §.) megszűnik, ha a vámjövedéki kihágás esetében lefoglalt vám tárgy elkobzás alá kerül. 138. §. A vámfizetési kötelezettség elévülése. Az esedékes vámtartozásra vonatkozó fizetési kötelezettség az esedékesség napját követő naptól számított öt év alatt évül el. Hitelezés esetében az elévülési határidő a hitel lejáratát követő nappal, bírói eljárás alá vont vámjövedéki kihágás esetében az ítélet jogerőre emelkedésének napjával kezdődik. A vámigazgatásnak a tévedésből alacsonyan megállapított vámtartozás utólagos helyesbítésére vonatokozó igénye (120. §.) a vámtartozás eredeti közlésének (113. §.) napját követő naptól számított egy év alatt évül el. Ez a rendelkezés vámjövedéki kihágásból származó vámtartozásra nem vonatkozik. Az ügyfeleknek a 120. §. második bekezdéséből, a 141. és 142. §. rendelkezéseiből, valamint a felebbvitelből (146. §.) származó vámvisszatérítésre irányuló, már megállapított követelése a megállapítás közlésének napjától számított öt év alatt évül el. Az elévülést minden oly cselekmény félbeszakítja, mely az igény érvényesítése céljából a vámadós, illetve a vámigazgatás ellen irányul ; a félbeszakítás után az elévülés újból kezdődik. 139. §. A vámtartozás behajtása. Az esedékessé vált, de idejében le nem rótt vámtartozást, ha a letett biztosítók elégséges fedezetet nem nyújt, a közadók módjára kell behajtani. Ha ebben az esetben a vámtartozást a személyes szavatossággal terhelt vámadós (129. §.) igazolt vagyontalansága következtében ettől nem lehet behajtani ós azt a dologi szavatosság (128. §.) alapján magából a vámtárgyból sem lehet kielégíteni, a központi vámigazgatóság a vámtartozás, illetve ennek behajthatatlan része törlése iránt intézkedik. Ha a behajthatatlan vámtartozás azonban 200.000 K-t meghalad, a központi vámigazgatóság a pénzügyminiszter határozatát kéri ki. 140. '§. A vámfizetési kötelezettség megszűnésének igazolása. A vámfizetési kötelezettség megszűnését a 130. §. a—g) pontjai esetében a vámadós részére igazolni kell.
