Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.

Irományszámok - 1922-505. A nemzetgyűlés mentelmi bizottságának jelentése a magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen elkövetett vétséggel gyanúsított Vanczák János nemzetgyűlési képviselő mentelmi ügyében

242 505. szám. 505. szám. A nemzetgyűlés mentelmi bizottságának jelentése a magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen elkövetett vétséggel gyanúsított Vanczák János nemzetgyűlési képviselő mentelmi ügyében. Tisztelt Nemzetgyűlés ! A budapesti kir. főügyészség a budapesti kir. büntetőtörvényszék B. IX. 17.301/1923. számú megkeresésére hivatkozva, Vanczák János nemzetgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kéri a következő tényállás alapján. A »Népszava« 1923. évi december hó 21-én megjelent 288. számában »A külföld az amnesztiáért« cím alatt vezércikk jelent meg, amelynek tartalma miatt a budapesti kir. büntetőtör vény szék vizsgálóbírója a sajtó soros királyi ügyész indítványa alapján a »Népszava« című napilap vonatkozó számának lefoglalását rendelte el. Az egyidejűleg elrendelt nyomozás során a cikk szerzőjének kiléte felderíthető nem volt, azt a lap felelős személyei, felhívás dacára, meg nem nevezték, minélfogva a vád tárgyává tett hírlapi közleményért a sajtójogi felelősség az 1914. évi XIV. t.-c. 35. §-a értelmében Vanczák Jánost, mint a lap felelős szerkesztőjét terheli. Mivel azonban nevezett nemzetgyűlési képviselő, az illetékes hatóság a mentelmi jog felfüggesztését kéri. A vád tárgya az inkriminált közlemény egész tartalma. A mentelmi bizottság a közleményből, de különösen annak következő kitételeiből: — »Az ötödik tél ez, amelyet a magyar ellenforradalom áldozatainak legszerencsétlenebbjei börtönben töltenek. A börtönben, az élők e nagy koporsójában való élet, a szabadságtól megraboltan mindig szörnyű, de a szörnyűségei mérhetetlenre mennek, ha sötétség ós hidegség testet, lelket őröl, ha a félhomály reménytelensége nehezedik folyton az emberre, ha a tömlöcz nyirkos, hideg levegőjében baktériumok rágódnak az életerőn.« Majd tovább: »A magyar börtönök szerencsétlen, senyvedő lakóira a lassú halál vár.« Tovább: »Nem túloz az, aki ezt az állapotot gyalázatosságnak, minden emberi érzés egyenes kihívásának nevezi. Magában véve is iszonytató, hogy az ellenforra-