Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.

Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról

480. szám. 185 olyan célra használ, amely nem felel meg a szerzett vámmentességnek vagy vámkedvezménynek. Ez a tényálladék nem egyéb, mint sui generis vámjövedéki kihágás, amely sem a vámmegrövidítés, sem a 172. §. első bekezdésében meghatározott vámveszélyeztetés fogalma alá nem vonható. Mind a 166. §., mind a 172. §, első bekezdése esetében ugyanis már eleve arra irányul a tettes szándéka, hogy őt meg nem illető előnyhöz jusson. Ellenben a 172. §. második bekezdése esetében az előny kieszközlésekor a tettes nem követ el visszaélést, hanem a- visszaélés csak az előny kieszközlése után kezdődik, amikor ugyanis a tettes olyan célra használja az árut, amely célra nem jár a vámmentesség vagy vámkedvezmény. A gazdasági és a pénzügyi érdek megkívánja az ilyen visszaélésnek a megbüntetését is, mert különben az említett érdekek hátrányára büntetlenül maradnának azok az esetek, amelyekben gyanú forog ugyan fenn arra, hogy már a vámmentesség vagy vámkedvezmény kieszközlésekor is az volt a terhelt célja, hogy az árut nem a vámhatóságnál a vámmentesség vagy vámkedvezmény alapjául megjelölt célra fogja használni, de ebbeli szándéka perrendszerűen nem bizonyítható, hanem csak a bejelentettől eltérő célra való használat ténye állapítható meg. Ezt a cselekményt is el lehet követni gondatlanságból. Szándékosság esetében a szándóknak csak az eltérő használat tudatában kell állania. A 173. §. Önként érthető kiemelése annak, hogy a Btk. 360. §-át a vámigazgatás körében elkövetett zársértésre is alkalmazni kell. III. Fejezet. Szabálytalanságok. A legkevósbbé súlyos vámjövedéki kihágások a puszta szabálytalanságok. Elkövethetők akár szándékosan, akár gondatlanságból. Ezek a javaslat szerint kisegítő jelentőségűek; csak abban az esetben állapíthatók meg, ha a cselekmény ^vagy mulasztás nem esik súlyosabb büntető rendelkezés alá. Magasabb pénzbüntetés alá esik a szabálytalanság, ha a tettes a vámtisztviselőt vagy a vámőrség közegét szolgálatának jogszerű teljesítésében akadályozza. Ha az akadályozás erőszakkal vagy fenyegetéssel történik, az 1914 : XL. t.-c. 2. vagy 4. §-a, esetleg 6. §-a alá esik a cselekmény s ebben az esetben a 173. §. nem alkalmazható. VII. Rész. Átmeneti és zárórendelkezések. A 176. §., mely a pénzügyminisztert felhatalmazza a vámhatár áttekinthetését a csempészet elnyomása ós az áruforgalom ellenőrizhetősége szempontjából gátló, a törvény életbelépésekor már meglevő létesítmények kisajátítás útján megszerzésére és eltávolítására, folyománya annak a szerencsétlen állapotnak, amelyet a világháborút befejező békeszerződés teremtett, amely szerint vámhatárunknak egyetlenegy része sem volt régebben is vámhatár. Ezt az új politikai és vámhatárt tudvalevőleg teljesen önkényesen ós — eltekintve minden egyéb igazságtalanságától — mindazoknak a tekinteteknek figyelmen kívül hagyásával állapították meg, amelyeknek legalább a '. csempészet megnehezítése szempontjából érvényesülniük kellett volna. Ezeket a bajokat az időközben végrehajtott határkiigazítás sem szüntette meg teljesen. Világos, hogy p. o. olyan épület, amelynek egyik fala egyúttal a vámhatárt alkotja, vagy olyan kerítés, amely magán a vámhatáron vonul végig, rendkívül alkalmas a csempészet palástolására. A 36. §. első bekezdése gondoskodik arról, hogy ilyen létesítményeket a törvény életbelépése Az 1922. évi június hó 16-ára összehívott nemzetgyűlés irományai. XI. kötet. 24