Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.

Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról

4$0. szám. 183 A 167. §. 5. pontjában megállapított tényálladék az árdrágító visszaélésekről szóló 1920 : XV. t.-c. 1. §.-a 6. pontjában meghatározott tényálladék helyébe lép, amiért is ezt az utóbbi rendelkezést a javaslat 176. §.-a hatályon kívül helyezi, amivel a kiviteli tilalom alatt álló közszükségleti cikk kiviteli csempészete ismét vámjövedéki kihágássá válik, aminek az említett törvény meghozatala előtt is minősült, csakhogy a javaslat ezt a cselekményt a kihágás közveszélyes voltával arányban álló, lényegesen súlyosabb büntetéssel sújtja, mint az eddigi vámjövedéki büntetőjog. Az, akit üzletszerű vagy szokásszerű csempészet vagy ugyanilyen vámmegrövidítés miatt ítéltek el, különösen veszélyesnek tekinthető a vámjövedék szempontjából. Indokolt tehát, hogy szigorúbb felügyelet alatt álljon. A szigorított felügyelet a 168. §. értelmében a 36. §.-ban megjelölt intézkedéseknek vagy egyes ilyen intézkedéseknek — akár a határkerületben, akár a belső vámterületen — alkalmazásából áll. Orgazdasággá minősíti a 169. §. annak a cselekményét, aki tudva valamely áru csempészett voltáról, azt a saját vagyoni haszna végett megveszi, zálogként elfogadja vagy más módon megszerzi, elrejti, elidegeníti vagy elidegenítésére közreműködik. Az elkövetési cselekményt tehát lényegében úgy határozza meg a tervezet, mint a Btk. 370. §.-a. Orgazdaságról természetesen csak akkor lehet szó, ha a megszerző stb. a vámjövedéki kihágás elkövetése előtt nem értett egyet a tettessel a vámjövedéki kihágásból származó haszon biztosítása iránt. Ha a megelőző egyetértés bizonyítható, a vámjövedéki kihágásban való bünsegédi részesség (Btk. 69. §. második pontja) esete forog fenn. Az orgazdaság büntetése ugyanaz, mint a csempészeté. Az elkobzásnak akkor is helye van, ha az árut az orgazda birtokából foglalják le, de az nem az orgazda tulajdona ; ilyen az eset különösen, ha az orgazda csak az elrejtésben vagy elidegenítésben működik közre. Az elkobzást behozatali, kiviteli vagy átviteli tilalom alá eső árura vonatkozóan minden esetben ki kell mondani, vámköteles árunál azonban a 165. §. második bekezdése az irányadó az orgazdával szemben is. Az előzetes egyetértés nélkül, a cselekmény elkövetése után a tettesnek nyújtott segély a tárgya a bűnpártolásnak. A Btk. 375—378. §-ainak a bűnpártolást tárgyazó rendelkezései a csempészet eseteiben nem lennének alkalmazhatók, mert a Btk. 374. §-ának rendelkezése értelmében a bűnpártolás csak akkor büntethető, ha bűntettre vagy vétségre vonatkozik. Szükséges volt tehát a 170. §-ban vámjövedéki kihágássá minősíteni a csempészetre vonatkozóan elkövetett bűnpártolást. Ez a §. büntetni rendeli mind az anyagi, mind a személyi bűnpártolást. Az anyagi bűnpártolás büntetése a tiltott áru értékének, a vám alá eső árunál pedig a vámnak egy-négyszeres összege, tehát enyhébb, mint a csempészet — és az orgazdaság — büntetése. Ezt a fokozati különbséget az okolja, hogy a bűnpártolás csekélyebb beszámítás alá esik mint a csempészet, mert a csempészet befejezése után köretik el s kevésbbó jelentékeny, mint az orgazdaság, mert a bűnpártoló nem a saját érdekében cselekszik, hanem a tettes érdekében. A személyi bűnpártolás büntetését nem lehet okszerűen az árú vagy a vám összegének többszörösében meghatározni, mert a személyi bűnpártolásnál a csempészett árunak nincs jelentősége, a bűnpártoló esetleg nem is tudhatja, milyen értékű vagy milyen vám alá eső árut csempészett a tettes, akinek a cselekmény elkövetése után segítséget nyújt a büntetés alól való menekülésre. A személyi bűnpártolás nem büntethető, ha àzt a tettesnek valamely hozzátartozója követte el. Ezen a ponton eltér a tervezet a Btk. 378. §-ában foglalt rendelkezéstől,