Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.

Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról

480. szám. 155 általános elveinek és ezért bővebb megokolást nem igényelnek. A b.) pontban foglalt rendelkezés, amely szerint akkor is késedelmi kamatot kell fizetni, ha valaki a vámárut a vámfizetés elől szándékosan vagy gondatlabul elvont, illetve ezt az elvonást orgazdaság vagy bűnpártolás útján elősegítette, újítás a vámjog-rendszerben. Az hiszem azonban, hogy ezt a rendelkezést megokoltnak lehet tekinteni ; mert ha t annak kell késedelmi kamatot fizetnie, aki a vámtartozás lerovására kitűzött határidőt jóhiszeműen, illetve a köteles gondosság szem előtt tartása mellett elmulasztja, csak méltányos és jogos, hogy késedelmi kamatot az is fizessen, aki a vámfizetési kötelezettség teljesítését csalárdul kijátsza, illetve azt elősegítette vagy gondatlanul elmulasztja. A 127. §. második bekezdésében a pénzügyminiszter részére kikért felhatalmazás a 125. §. második, illetve a 126. §. harmadik bekezdésébon foglaltak alkalmazása a késedelmi kamatokra. Az állandó érvényűnek szánt Vámtörvény egyáltalában nem alkalmas a változó viszonyoktól annyira függő intézkedés megtételére, mint aminő bármely tartozás után járó kamat lábának megállapítása ; legkevésbé alkalmas pedig erre a, mostani időben, amikor a pénz értéke akkora ingadozásoknak van alávetve. A harmadik bekezdés rendelkezése azonos a 126. $. második bekezdésében foglalt rendelkezéssel, amiért is csak a megokoláskép ott elmondottakra kell utalnom. III. Fejezet. Szavatosság a vámtartozásért. • Miután a javaslat a vámfizetési kötelezettségről szóló IV. Részének I. Fejezetében azt tárgyalta, hogy mely esetekben keletkezik és melyekben nem keletkezik vámfizetési kötelezettség, a II. Fejezetében pedig azt, hogy a vámfizetési kötelezettségnek, ha egyáltalában keletkezik, mi a tartalma, azaz megszabta a vámfizetési kötelezettségből keletkező vámtartozásra magára vonatkozó jogszabályokat, a III. Fejezetben arra tér át a javaslat, hogy a vámfizetési kötelezettség teljesítéséért mi, illetve ki szavatol, mi biztosítja a vámtartozás valóságos befolyását. A javaslat ebben a fejezetében, az eddigi jogállapotnak is megfelelően, a vámtartozás befolyásának kétféle biztosítékát állítja fel: a dologi szavatosságot, amely a 128. §.-ban szabatosan meghatározott körülmények közt magát a vámiárgyat terheli, amellyel tehát a törvény az államkincstárnak a vámtartozás erejéig dologi jogot ad magára a vámtárgyra és a személyes szavatosságot, amely a 129. §.-ban foglak körülmények közt és az ott megállapított korlátokon belül a személyes vámadóst, illetve ennek minden ingó és ingatlan vagyonát terheli. A dologi szavatosság alapján az államkincstárt ebben a vonatkozásban képviselő vámigazgatásnak joga van arra, hogy a vámtartozást, mely ebben a vonatkozásban mint vámkövetelés szerepel, magából a vámtárgyból, ennek értékesítése útján elégíthesse ki. Ebben a vonatkozásban tehát a vámtárgy tulajdonosa mint közvetett vámadós van érdekelve, minthogy az ő tulajdonában levő tárgyat terheli az államkincstár dologi joga. A dologi szavatosság alapján a vámtárgy tulajdonosa vagyonának más alkotó részeit, ha ő nem egyúttal a 129. §. értelmében a személyes vámadós is, az államkincstár vámkövetelésének fedezésére akkor sem lehet igénybe venni, ha a teljes vámkövetelést magának a vámtárgynak értékesítése útján nem lehetna fedezni, mert ez meghaladja a vám tárgy értékesítése alkalmával elért ösz20* \