Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.

Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról

480. szám. 135 tételes jogállapotnak megfelel (1. az 1907:LIII. t.-c. XIV. cikk, 1. pont .második bekezdése első mondatának végét). Az új rendelkezés azonban két tekintetben túlmegy az eddigin ; egyrészt a tekintetben, hogy figyelembe veszi a kiviteli vám lehetőségét is — ami a jelen szakasz megokolásában fennebb mondottak szerint a javaslatnak megfelelő törvény állandónak gondolt érvényéből folyik, — másrészt a tekintetben, hogy az új anyag vagy alkatrész vámkötelezettségét nem csak a javított, hanem a kikészített árura vonatkozólag is megállapítja, amire az 1907:LIII. t.-c. analog rendelkezésében azért nem volt szükség, mert ez «a törvény XIII. cikkében a kiviteli kikészítést majdnem teljesen tilalmazza, a behozatali kikészítésnél tekintetbe jöhető kiviteli vámra pedig azért nem terjed ki, mert a törvény meghozatalakor fennállott egyetlen kiviteli vám — a papírgyártásra alkalmas hulladékok kiviteli vámja — ebben a vonatkozásban nem jöhet tekintetbe, kiviteli illeték pedig akkoriban még nem létezett. A következő 111. és 112. §. azt a hatást szabályozza, amelyet az egyébként — a vámtarifa értelmében — vám alá eső áruk gazdasági rendeltetése, illetve az ezek behozatalánál, illetve kivitelénél érvényesülő személyi körülmények gyakorolnak a tekintetben, hogy az adott esetben vámtartozás keletkezik-e, vagy sem. Az 1907:LIIÍ. t.-cikk az analog rendelkezéseket a IX.—XII. és XVI. cikkeiben tartalmazza. A javaslat rendelkezései ezektől érdemileg, azax; az •elrendezéstől és a két szakasz címfeliratában és szövegében kifejezésre jutó gazdasági megokolástól eltekintve, annyiban térnek el, amennyiben a javaslat, a többször említett okokból, itt is mindenütt következetesen, de a gazdasági megokoltság kellő nyelembe vételeiével, tekintetbe veszi a kiviteli vám lehetőségét; hogy ott, ahol ez szükségesnek mutatkozik, a régi törvény rendelkezéseinél behatóbban érvényesíti a belföldi termelés védelmét; hogy általában számot tart az újabb fejleményekről és a régebbi törvény hatálya alatt szerzett gyakorlati tapasztalatokkal és hogy a javaslat a rendelkezéseket rövidebben, de egyúttal szabatosabban igyekszik kifejezni. A nélkül, hogy részletesen és egyenkint ismertetném a javaslatban foglalt eltéréseket az eddigi törvény rendelkezéseitől, legyen szabad mégis röviden felemlítenem egyes, fontosabb ilyen eltéréseket. Ebből a célból van szerencsém arra utalni, hogy a 111. §• %) pontja a templomok és imaházak számára való tárgyak és anyagok vámmentességénél egyrészt elejti a gyakorlatban mindig vitákat okozott azt a korlátozást, amely szerint ez a korlátozás csak »szegény« templomokat és imaházakat illetett meg, de viszont másrészt az új rendelkezés ebből a vámmentességből kizárja ezeket az anyagokat és tárgyakat, ha ugyanazt a célt szolgáló árut a belföldön is előállítanak; a b.) pont a hivatali szükségletek vámmentességét, melyet az 1907 : LIII. t.-c. IX. cikkének 4. pontja az idegen államok konzuli hivatalainak biztosít, kiterjeszti a diplomáciai képviseletek ily szükségleteire; a 112. §. d.) pontja pedig a külföldi diplomáciai képviseletek fejei személyes használatara való tárgyak részére az eddigi tariiatQrvény IX. cikke 3. pontjában megállapított vámmentességet kiterjeszti a külföldi diplomáciai képviseleti hatóságok összes olyan tagjainak személyes használatára való tárgyakra, kik a megbízó állam polgárai; a 111. §. d.) és e.) pontjai megfelelőbben szabályozzák az 1907 :LIII. t.-c. XI. cikkében a tudományes, művészeti és más közérdekű intézetek külföldi beszerzéseire vonatkozólag engedélyezett vámmentességet, amennyiben egyrészt megszüntetik az ilyen intézetek »nyilvános gyűjteményei« számára való tárgyakra vonatkozó korlátozást, amely eddig igen gyakran az igazi törvény-