Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.

Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról

128 480. szám. folyást, amennyiben ezek a szerződések úgynevezett szerződéses tarifát tartalmaznak (tarifaszerződések) ; a szerződéses tarifa ugyanis az autonóm vámtarifában és rendeletekben megállapított vámokat bizonyos minőségű árukra vonatkozólag, ba ezek a szerződő állammal vagy a legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazására igényjogosult valamely állammal lebonyolított forgalomban fordulnak elő, nemcsak mérsékelhetik, hanem egészen hatályon kívül is" helyezhetik. A 109. §. második bekezdése fontos elvet állapít meg. E szerint a behozatali irányban a vélelem a vámkötelezettség mellett, a kiviteli irányban ellenben a vámmentesség mellett szól. Ha tehát a behozatalban olyan áru fordul elő, amelyet a vámtarifa vagy ezt kiegészítő, illetve magyarázó rendelet kifejezetten nem sorolják a vámtarifa valamely száma alá, akkor az mégis vám alá esik és pedig — a vámtarifára vonatkozó, egyidejűleg előterjesztett javaslat 4. §.-ában foglaltak szerint — az alá a vám alá, amely a hozzá használati cél és minőség szerint legközelebb eső árura érvényes. Ellenben a kivitelben az olyan áru után, amelyre sem a vámtarifa kiviteli vámot, sem az 1920 : XII!. t. c. alapján kiadott rendelet kiviteli illetéket kifejezetten »em állapít meg, vámfizetési kötelezettség nem keletkezik. Ennek az elvnek, amely egyébként az eddigi jogállapotnak is megfelel (1. az 1907:LIII. t.-c. II. cikkének első, illetve utolsó bekezdését), az az alapja, hogy az árukivitel közgazdaságilag általában sokkal előnyösebb, mint az árubehozatal, a kivitelt tehát az állam csak akkor terheli vámmal, ha ezt valamely árunál különös körülmények határozottan megokolttá teszik.» ebben az esetben azonban ezt kifejezetten ki is kell mondani. A 109. §. utolsó bekezdésének a használt vagy megrongált árukra vonatkozó rendelkezése egyrészt elvi, másrészt gyakorlati megfontolásokon alapszik. Egyrészt ugyanis, ha a használt vagy megrongált áru gazdasági rendeltetése nem olyan, amely a 111. §. c.) és f.) pontjai szerint a vámfizetési kötelezettség keletkezését kizárja, annak behozatala mégis csak versenyt támaszt a belföldi termelésnek és ezért megokolt, hogy érte vámot- kelljen szedni. Másrészt a gyakorlatban sok munkát okozna és sok véleményeltérést szülne a vámhivatal és az ügyfelek közt —- ami viszont nagy bizonytalanságra vezetne —, ha a vámhivatalnak azt, hogy az áru új-e vagy használt, illetve a megrongált áruknál a megrongálás fokát esetről-esetre meg kellene állapítania. De különben rendes körűiméinek közt nem is kívánatos ócska é3 megrongált áruknak a belföldi piacra hozatala. Igaz, hogy a háború következtében ezidőszerint fennálló gazdasági helyzet mellett —• remélhető azoifban, hogy csak átmenetileg — ez a tétel nem áll fenn teljes mértékben, amennyiben a mostani ár- és valutáris viszonyok közt megokolt lehet használt és ennélfogva olcsóbban beszerezhető olyan áruknál, amelyekre a belföldön szükség van, ezek behozatalát azzal is megkönnyíteni, hogy a pénzügyminiszter, az érdekelt miniszterekkel egyetértve, a vámtartozás nagyságát az áru megcsökkent értékével arányban álló összegre mérsékli. Erre ós hasonló különleges esetekre céloz a javaslat, amikor a vámokat megállapító jogforrásoknak tartja fenn, hogy a szóban levő általános elvtől eltérő rendelkezéseket tehessenek (1. a vámtarifára vonatkozó törvényjavaslat 10. §-a első bekezdésének c) pontját). A 110. §. azt a hatást tárgyalja, amelyet az áru származása gyakorol arra, hogy vámfizetési kötelezettség keletkezik-e az illető áru után, vagy sem. A 110. §. első bekezdése rendszertani következetességgel alkalmazza a 7. §. rendelkezéseit a vámfizetési kötelezettség keletkezésének kérdésére.