Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.

Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról

480. szám. 125 a következménye, hogy ebben az esetben az utast csak akkor lehet büntetőjogi felelősségre vonni, ha a meg vámolás vagy tilalom alá eső árukat szándékosan elrej tette. Az utolsó bekezdés értelmében az utasforgalomra a 107. §-ban megállapított könnyítéseket, nevezetesen azt, hogy az utasok holmiját a vámhivatal bármely időben vámkezelni köteles, továbbá, hogy az utas árubevallás nélkül is indítványozhatja a vámhivatali vizsgálat eredménye szerinti vámkezelést, magától érthetőleg csak az olyan utas igényelheti, aki kereskedésre szánt árut nem visz magával. Vámjogi szempontból ugyanis utasnak csak azt a személyt lehet tekinteni, aki nem azért utazik, hogy árukat vigyen egyik helyről a másikra, hanem saját személyét illetőleg akar bizonyos célhoz eljutni. Ez a meghatározás nem zárja ki azt, hogy az utas esetleg vámköteles árat is vihessen magával, ezeknek az áruknak azonban semmiesetre sem szabad kereskedés céljaira, vagyis továbbeladásra szánt, vagy pl. megrendelések gyűjtésére szolgáló áruknak lenniök. Ezekre a körülményekre tekintettel zárja ki a javaslat az utasforgalomra megállapított könnyítésekből a kereskedelmi utazók árumintáit. IV. Rész. Vámfizetési kötelezettség. 1. Fejezet. A vámfizetési kötelezettség keletkezése. Vámfizetési kötelezettség alatt a javaslat a »vámadós ?-nak — amint, a 8. §.-ban foglalt meghatározásnak megfelelően, a javaslat ebben a vonatkozásban az »ügyfelet« nevezi — azt a kötelezettségét érti, hogy a vámtarifa, illetve a törvényes felhatalmazás alapján kiadott rendelet szerint járó vámot meg kell fizetnie. A vámfizetési kötelezettségről szóló IV. Rész I; Fejezetében azokat a körülményeket tárgyalja, amelyektől függ, hogy ez a fizetési kötelezettség beáll-e vagy sem és pedig a 108. §. azokat a forgalmi mozzanatokat ismerteti, amelyek ennek a kötelezettségnek keletkezését eredményezik, míg a 109. •§. az áru minőségének, a 110. §. az áru származásának, a 111. §. az áru gazdasági rendeltetésének befolyását a vámfizetési kötelezettség keletkezésére szabályozzák, a 112. §. azokat a személyes körülményeket sorolja fel, amelyek vámfizetési kötelezettség keletkezését-kizárják, végül a 113. §. azt az időpontot állapítja meg, amelyben a vámfizetési kötelezettség beáll. A 108. §.-ban foglaltak szerint ez a kötelezettség mind a behozatali, mind a kiviteli viszonylatban beállhat, még pedig mindegyik viszonylatban törvényes vagy törvényellenes módon végbemenő áruszállítás következtében. A törvényes úton végzett áruszállítás eseteire vonatkozólag a 108. §. a.) 1. és b.) 1. pontjai, a törvényellenes behozatalra, illetve kivitelre vonatkozólag ennek a §,-nak a.) 2., illetve b.) 2. pontjai állapítják meg a vámfizetési kötelezettséget. A törvényes módon végbemenő árubehozatalban a vámfizetési kötelezettség beálltának eseteit részletesebben kell a törvénynek szabályoznia, mint a kiviteli viszonylat tekintetében, még pedig ugyanabból az okból, amelyre a jelen megokolás a javaslatnak a vámigónyről szóló 37. §.-ára vonatkozó; része végén már utalt. A kivitel ugyanis a vámjog szempontjából sokkal egyszerűbb forgalmi mozzanat, mint a behozatal, amennyiben a kiviteli viszonylatban — értve ez alatt a belföldi szabadforgalomból származó áruk valóságos, azaz az illető árunak valamely külföldi vámterület gazdasági forgalmába átlépésével járó kivételét, nem pedig külföldi áru visszavitelét, vagy belföldi árunak ideiglenes átszállítását valamely külföldi vámterületre