Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.
Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról
120 480. szám. javaslat szerint ezeknél a vasúti raktáraknál a vámhivatali ellenzár alkalmazását mellőzni lehet, ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek a raktárak a vámhivatal felügyelete és ellenőrzése alatt nem állanak, sem pedig azt, hogy ezeket a raktárakat szükség esetén vámhivatali ellenzár alá ne lehetne helyezni. Az az idő, ameddig árukat ezekben a helyiségekben a szállítási okmány kiváltása után még tartani szabad és amelyet a pénzügyminiszter a kereskedelmi miniszterrel egyetértve állapít meg, a forgalmi viszonyoknak megfelelően csak rövid tartamú lehet. Ha az ügyfél ennek az időnek lejártáig a további vámeljárásra : a megvámolásra, utalásra, raktárba felvételre stb, indítványt nem tesz, a szállítóintézet az árut a vámhivatalnak köteles átadni, amely azzal úgy jár el, mint azokkal az árukkal, amelyekre vonatkozólag elfogadható árubevallás (42. §.), illetve végrehajtható indítvány (50. §.) nincsen. A szállítóeszközök berendezéséről és a szállított áruk elhelyezéséről szóló 95. §. első bekezdése a nemzetközi forgalomra szánt vasúti kocsiknak vámbiztosító berendezése tárgyában Bernben 1886 évi május 15-én kötött egyezmény és az 1907. évi május 18-áról kelt jegy/őkönyv rendelkezéseire vonatkozik (1. az 1887. évi 8.772. sz. pénzügyminiszteri körrendeletet, a »Pénzügyi Közlöny« 1887. évi 10. számában, továbbá az 1908. évi 59 276. sz. pénzügyminiszteri körrendeletet, a »Pénzügyi Közlöny« 1908. évi 16. számában). A második és harmadik bekezdésben foglaltak megfelelnek a »Vámszabályok« 510. §-ában a vasúti forgalomra megállapított rendelkezéseknek, amelyeket a javaslat a mai viszonyoknak megfelelően módosít és értelemszerűen a hajózási forgalomra is kiterjeszt. A javaslat 96. §-a a vámhatárt átlépő vonatokkal szállított áruk vámhivatal elé állítására, illetőleg bevallására vonatkozólag azt a könnyítést tartalmazza, hogy ezekről az árukról a vasútintózet nem köteles azonnal részletes árubevallást adni, hanem egyelőre elégséges a rakomány általános bejelentése, ami a vonatjegyzók átnyujtásával történik. A vonatjegyzék, mely a német birodalmi vasúti forgalomban már hosszabb idő óta szolgál a vámkezelés alapjául és amelynek alkalmazását Ausztriában is kipróbálták, általános átnézetét adja a vámárukkal megrakottan érkező vasúti kocsiknak és egyúttal arra is szolgál, hogy annak alapján a határszéli vámhivatal mindjárt a vonatvizsgálatnál a vámtarifa szerint vámmentes tömegárukat minden további írásbeli bevallás követelése nélkül véglegesen vámkezelje. Maga a vonat jegyzék azonban épen azért, mert abban az áruk csak kocsirakományonkint vannak felsorolva, de a darabárukat nem tünteti fel, a további vámeljárás, nevezetesen a vámhivatali nyilvántartás céljaira nem elégséges. Szükséges ezért, hogy a vasút a vonatjegyzéken kívül a további eljárás folyamán a darabárúkat tartalmazó kocsirakományokról részletes jegyzéket (98. §.) is adjon át a vámhivatalnak, amely ellenőrzésül szolgál arra, hogy a beérkezett összes darabáruk vámhivatali eljárás alá kerüljenek. Nehogy azonban ezeknek a részletes jegyzékeknek kiállítása külön munkát rójjon a szállítóintézetre, a vasúti kezelés céljaira szolgáló, a fuvarlevelek adatai alapján összeállított kirakási jegyzék megfelelő számú példányainak a benyújtását fogja a végrehajtási utasítás előírni. A hajózási forgalomban az általános bejelentés a 97, §. rendelkezései szerint sokkal részletesebb adatokat tartalmaz, mint a vonatjegyzék. Ez az általános bejelentés a hajózási forgalomban a rakományjegyzék. Olyan könynyítést, mint aminőt a vasúti forgalomban a vonatjegyzók jelent, a hajózási forgalomban természetesen nem lehet megvalósítani, mert a hajótest egy egységből áll, ezt pedig a nagyon általános adatokat tartalmazó, a vonatjegyzéknek
