Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.
Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról
480. szám. 115 alapján azonban szükségesnek mutatkozott, hogy a javaslatban további korlátozást állítsunk fel abban a tekintetben, hogy előjegyzési raktárt az illető ár ikkal kereskedő vagy ezt a kereskedést közvetítő u. n. bizományos cégeknek lehet csak engedélyezni, hogy ezáltal az alkalmi, tisztán spekulatív vállalkozásnak elejét vegyük. Az előjegyzési eljárás engedélyezése és feltételeinek megállapítása (88. §.) tekintetében a javaslat nagyjában az eddigi szabályokkal megegyező rendelkezéseket tartalmaz. Az idevonatkozó rendelkezéseket jelenleg a vámtarifatörvény és az ennek végrehajtására kiadott utasítás különböző helyeken és nem rendszeresen összefoglalva tárgyalja; a javaslat amellett, hogy az előjegyzési eljárás engedélyezésére és feltóteleinek megállapítására vonatkozó jogszabályokat egy helyütt és rendszerbe foglalva alkotja meg, a közgazdasági élet követelményeinek megfelelően az eddigi szabásokkal szemben egyszerűsítést ós könnyítést is jelent, amennyiben a kikészítósi forgalomban csak az elvi engedély megadását tartja fenn a pénzügyminiszternek, míg az elvi engedély alapján, ha azt a pénzügyminiszter az érdekelt miniszterekkel egyetértőleg az áruk és a kikészítés valamely fajára vonatkozólag elvben mái* engedélyezte, az ilyen engedélyért folyamodó egyes vállalatoknak, a pénzügyminiszter részéről az érdekelt minisztertársaival egyetértve megszabott feltételek mellett a központi vámigazgatóság adja meg az engedélyt. Eddig minden egyes esetben kikészítés! eljárás engedélyezéseért a legfelső vámhatósághoz kellett fordulni, amely ugyancsak minden egyes esetben az érdekelt miniszterek véleményét volt köteles kikérni. Az említett könnyített eljárás lesz érvényes az előjegyzési raktárak engedélyezésénél is. A pénzügyminiszter hatáskörébe kellett utalni továbbra is a bizonytalan eladásra behozott áruknak, továbbá a megtöltésre szánt új külső burkolatoknak a behozatali előjegyzési eljárásban kezelésére szóló engedély megadását, minthogy ilyen esetekben iparvédelmi szempontok jönnek tekintetbe, amelyekre vonatkozólag a közvetlenül érdekelt miniszter véleményét is szükséges kikérni. A földmívelésügyi miniszter elvi engedélye lesz szükséges — természetesen csak akkor, ha az 1910 ; VI. t.-c. hatálya megszűnik — állatoknak legeltetés vagy teleltetés végett az előjegyzési eljárásban kezeléséhez, amely általános érvényű engedélyt csak a pénzügyminiszter egyetértésével lehet megadni. Az általános érvényű engedély korlátain belül az előjegyzési eljárás alkalmazásához külön engedély nem szükséges, úgy, hogy ebben az esetben ezt az eljárást bárki igénybe fogja majd vehetni. A központi vámigazgatóság hatásköre a fennebb említett eseteken kívül még annyiban bővül ki, hogy a szabad forgalomba már átment, külföldi áruknak a . kikészítósi forgalomba utólagos bevonását (86. §. 3. bekezdés) szintén ez a hatóság engedélyezi, míg eddig ehhez a pénzügyminiszter engedélye volt szükséges. Egyebekben az előjegyzési eljárás engedélyezése tekintetében a központi vámigazgatóságnak ugyanaz a hatásköre lesz, mint a fővámigazgatónak eddig volt. Hasonlóképen megmarad a vámhivataloknak ebben a tekintetben eddig biztosított hatásköre. Az előjegyzési eljárásra vonatkozó kezelési rendelkezések (89. §.) teljesen azonosak az eddigi szabályokkal. A behozatali és kiviteli tilalmak kijátszásának megakadályozása céljából azonban kifejezetten ki kellett itt mondani, hogy a keletkező vámtartozáson felül a behozatali, illetve kiviteli tilalom alá eső áruknál az áru értékéig terjedő biztosítókot is lehet követelni 15*
