Nemzetgyűlési irományok, 1922. X. kötet • 424-479. sz.

Irományszámok - 1922-425. Törvényjavaslat az államháztartás hiányainak fedezése céljából felveendő belső kölcsönről

425. szám. 4? alkalmasak arra, hogy azokat a panaszokat, amelyek az 1920. és 1921. évi adókivetések helytelen és aránytalan volta miatt emeltettek, a legteljesebb mértékben orvosolni lehessen és így már csak a kivetési eljárás* egj'szerűsítése szempontjából is meg kell maradnunk ugyanabban a rendszerben, amely rendszerrel az előleget beszedtük. A 3. §-hoz. Ez a szakasz a kölcsön elől eg tárgyalása során felmerült és jogosnak elismerendő követeléseket kíván az állam éídekeinek figyelembevétele mellett kielégíteni. A létminimum kérdésében tulajdonképen két fokozatot alkalmazunk: egyáltalán nem kívánjuk kölcsön adására szorítani azt, aki az 1923. évre együttvéve nem volt köteles 50.000 K jövedelem- és vagyonadót fizetni. Ez nagy országos átlagban * azt jelenti, hogy nem fog kölcsönt adni az az adózó, akit 1921. évre 2.500 K-nál kisebb jövedelemés vagyonadó fizetésére köteleztek. Ez az adótétel körülbelül 36—40.000 K akkori jövedelemnek felelt meg. Ha az adózónak vagyona is van, tehát elsősorban ingatlana, akkor már kb. 25—30.000 K jövedelem mellett beleesik az adózó a 2.500 koronás adótételbe. Azok, akik 50.000 K-nál nagyobb összegű adóval voltak megróva, már kétségkívül nagy általánosságban olyan viszonyok közt élnek, hogy kisebb áldozat hozatalára jogosan kötelezhetők. A fokozatosság elveinek érvényesülését'akarom azonban biztosítani azáltal, hogy azok, akik 100.000 K-nál kisebb adóval voltak megróva, az előlegen kívül további fizetésre már nem lesznek kötelezhetők. Külön méltánylást érdemelnek azonban azok, akik szolgálati illetményükből *élnek. A szolgálati illetmény ugyanis rendszerint teljes összegben kerül adó alá és a mai nehéz viszonyok közt ezek azok, akik legkevésbbé képesek újabb teher viselésére. Itt tehát — már csak a szolgálati illetményükből élők egyenlő elbánás alá vétele szempontjából is — általában fel kell menteni a kölcsönszolgál tatás alól a magántisztviselőket és munkásokat, akik a jövedelemadó-törvény rendelkezései folytán jövedelemadó alá vonandók. Minthogy azonban a magántisztviselők közt vannak olyanok, akiknek illetményei olyan magasan vannak megállapítva, hogy képesek a kölcsön szolgáltatására is, itt is állapítunk meg létminimumot, ami azonban jóval magasabb, mint a többi adózóknál. Ezt a magasabb létminimumot itt az indokolja, hogy — mint fentebb említettem — ezek az illetmények rendszerint teljes összegükben kerülnek adó alá, míg ezt a többi jövedelemforrásoknál igazán nem lehet elmondani. A 4. §-hoz. Számol a javaslat azzal a körülménnyel is, hogy a kölcsön alapjául szolgáló 1923. évi jövedelem- és vagyonadó kivetése óta a jövedelmi és vagyoni viszonyokban nagymérvű eltolódások álltak be és hogy az 1920. és 1921. évekre szóló kivetéseknél is számos jogos panasz merült fel, amelyek a többszörözés folytán az 1923. évben csak súlyosbodtak. Az ebből származó igazságtalanságok és aránytalanságok kiküszöbölése céljából a javas* lat messzemenő helyesbítéseknek, jogorvoslatoknak ad helyt, amelyek alkalmasak arra, hogy a kölcsön kivetési alapja ellen felhozható összes kifogásokat megerőtlenítsék és az előleg kivetése kapcsán felmerült jogos aggályokat eloszlassák. Gondoskodik tehát a javaslat egyrészt arról, hogy a kivetett adó összege legyen helyesbíthető akkor, ha az tévesen és helytelenül volna, megállapítva és módot ad arra is, hogy a kölcsön alapja helyesbíthető legyen akkor is, ha az adó annak idején helyesen volt ugyan kivetve, de időközben álltak bo olyan változások, amelyek miatt a kivetett adó már nem szolgálhat a kölcsön alapjául. Természetesen gondoskodni kell arról is,