Nemzetgyűlési irományok, 1922. X. kötet • 424-479. sz.
Irományszámok - 1922-424. Törvényjavaslat a Magyar Bank létesítéséről és szabadalmáról
424. szám. 4Í a Képszövetségnek egy pártatlan, szakértő bizalmi férfia tanácsadóként működjók, amitől a külföldi kölcsön megszerzése tekintetében lényeges könnyítés várható. Annál inkább helyezkedhetett a kormány e tervnek is az elfogadására, mert tisztában van azzal, hogy a gazdasági ós pénzügyi viszonyok Európában állami hitelműveletek céljaira még mindig nem normálisak és külön intézkedéseket kívánnak főleg az állami kölcsönök anyagi és erkölcsi biztosítékai tekintetében. A tauácsadó kiküldetése, akit az államfő nevezne ki, átmeneti jellegű megbízatása általában a Nemzetek Szövetsége főmegbízottjának megbízatásával érne véget, csak arra az esetre, ha a békeszerződéiből folyó szolgáltatások céljaira szolgáló átutalások legfeljebb 2 éven át fel lennének függesztve, a Nemzetek Szövetsége a tanácsadó állását újból betölthetne, ebben az esetben, valamint akkor is, ha a főmegbízott állása üresedósben lenne, a Nemzetek Szövetségének tanácsa határozná meg, hogy a tanácsadó megbízatása mikor ér véget. Az alapszabályokban foglalt rendelkezések a tanácsadó eredményes működésének biztosítására szolgálnak és lényegileg azonosak azokkal, amelyek Ausztriában érvényesek. Törvényszerkesztési szempontból azt a módot választottuk, hogy törvény adományozná a szabadalmat, rendelkeznék a szükséges átmeneti intézkedésekről, míg az alapszabályok a törvény kiegészítő részét alkotnák és ennek folytán, de kifejezetten is, a törvény erejével ruháztatnának fel. A törvényjavaslat lényegesebb intézkedései közül meg kell említenem először a pénzügyminiszter részére kért felhatalmazást, amely a bankkal szemben fennálló állami adósság állagára, ennek kamatjára és törlesztésére vonatkozik s amelyet fentebb már megemlítettem. Intézkedni kell továbbá arról az aranykészletről, amelyet az állam eddig az Osztrák-magyar bank felszámolási tömegéből kapott és azokról az ingatlanokról, amelyeket az állam ettől a tömegtől megvásárolt s melyekben ezidőszerint az állami jegyintézet és annak fiókintózetei vannak elhelyezve. Ami az aranyat illeti, eddigelé a tömegből 25,204.670 aranykoronát kaptunk, amelyből a budapesti épület vételára fejében 2,750,000 aranykoronát, a 16 fiókintézeti épületek vételára fejében 2,738.230 koronát fizettünk. A megmaradó arany, úgyszintén a devizaközpont külföldi fizetési eszközei, amennyiben az arany és ezek a fizetési eszközök a devizaközpont tartozásainak fedezésére nem vétetnének igénybe, végül az államnak a törvény életbelépése időpontjában meglevő külföldi fizetési eszközei a banknál betétként lennének elhelyezendők, amely betétről azonban az állam adósságának teljes visszafizetése előtt csak a bankkal egyetértőleg fog intézkedhetni. A tervezett rendelkezésnek az a célja, hogy a bank pozícióját már a létesítés időpontjában is lehetőleg megerősítse. Az állam által megvett ingatlanok az új banknak vagy bérbeadatnának vagy örök áron eladatnának. Az utóbbi tekintetben azt javasoljuk, hogy a vételár a beszerzési árat ne haladhassa meg, minthogy a bank ezeket az épületeket nem értékesítheti, a fiókintézetek tekintetében meg van kötve, hogy ott, ahol az állami jegyintózet fiókjai vannak, saját fiókjait a szabadalom tartama alatt csak a pénzügyminiszter hozzájárulásával oszlathatja fel, végül a bankszabadalom megszűnésekor az állam jogosítva van a bank minden ingó és ingatlan vagyonát megszerezni, a tervezett rendelkezést egyrészt móltányosnak, másrészt az állam szempontjából is elfogadhatónak tartom. A devizaközpont a jegybank üzleti működésének megkezdésével megAz W22, évi június hó lő-ára összehívott nemzetgyűlés irományai. X. kötet. ' 6
