Nemzetgyűlési irományok, 1922. X. kötet • 424-479. sz.

Irományszámok - 1922-424. Törvényjavaslat a Magyar Bank létesítéséről és szabadalmáról

424. szám. 87 . ezen kötelességének biztosítására szolgál az a tervezett intézkedés, hogy e kötelezettségek megsértése miatt a főtanács úgy testületileg, mint annak minden egyes tagja panasszal élhet a m. kir. közigazgatási bíróság előtt, sőt azt is kérheti, hogy a megtámadott intézkedés a panasz fölötti határozat meghozatala előtt ne hajtassék végre, vagy már megkezdett végrehajtása ne folytattassék, mely utóbbi kérelem fölött a m. kir. közigazgatási bíróság elnökének 24 órán belül kell határoznia. Ezeknek az ügyeknek a nevezett fórumokhoz való utalását a rendelkezések garanciális természete indokolja. "Üzleti természetűek azok a határozatok, amelyek az állami pénzforgalomnak a lehetőségig a jegybanknál való összpontosítását célozzák. Ez úgy az állami pénztárak aranyérmeire és külföldi fizetési eszközeire, mint az állami papírpénzforgalomra kiterjedne. A bank devizapolitikáját teljes hatályossággal csak úgy folytathatja, a pénzforgalom szabályozására irányuló feladatait pedig a bank csak úgy teljesítheti, ha az államnak, tehát a legnagyobb magángazdaságnak a pénzforgalma, amennyire csak lehet, a jegybanknál összpontosul. Az állami fizetési szolgálatnak ez az ellátása a bank adminisztrációját lényegesen meg fogja terhelni, a tervezet szerint a bank ezt a szolgálatot ingyen tartozik teljesíteni, csupán az effektív kész kiadások megtérítésére van igénye. Dacára ennek a jegybank nem térhet ki a szolgálat vállalása elől, amely nélkül feladatainak egyik legkiválóbbját, mint említettem, nem tudná megoldani. Kapcsolatban ezzel az összpontosítással arról is kell rendelkezni, hogy a Nemzetek Szövetsége pénzügyi bizottságának a Nemzetek Szövetsége Tanácsához intézett jelentésében és pedig ennek a jelentésnek X. f) pontjában említett fizetések és átutalások a bank által kezeltessenek. Ezek a fizetések azok, amelyek a magyar államot a békeszerződésből folyó kötelezettségek alapján terhelik és amelyek a létrejött megállapodások szerint átlagban évi 10 millió aranykoronát nem haladhat^ nak meg. Az erre a célia szolgáló átutalások a banknál a jóvátételi bizottság számláján kezeltetnének és amennyiben papírpénzben történnének, átváltoztatásuk külföldi valutákra a bank által eszközlendők. Énnél az átváltoztatásnál a bank ügyelni fog arra, hogy ezáltal a korona értékcsökkenést ne szenvedjen. Szabályozni kellett továbbá az alapszabályokban azt is, hogy ha ezek közül az átutalások körül nézeteltérések keletkeznek, az ügy a Nemzetek Szövetségének Tanácsa által kinevezett választott bíró végérvényes döntése alá bocsáttassék. Az állam és a létesítendő jegybank egymáshoz való viszonyának tárgyalásánál, azt hiszem, helye van a m. k. állami jegyintézetnek a sorsáról is megemlékezni. Az új bank üzleti működésének megkezdésekor az állami jegyintézet működése megszűnnék és az intézet felszámolása kerül sorra, amelyet az új bank, ha vele eziránt megállapodás létesül, végezhet. Az új banknak át kell venni az állami jegy intézet, passzívumainak legnagyobbját, az egész államjegy forgalmat és a jegyintézet giró számlatartozásait. Nagyon természetes, hogy evvel kapcsolatban át kell adni az új banknak a jegyintézet minden aktívumát, amely a jegy forgalom és a girótartozások fedezetéül szolgál. Ezek közül az aktívumok közül az egyik tömeget azok a követelések alkotják, amelyeket az állami jegyintézet, mint az állammal szemben fönnálló követeléseket, tart nyilván. Ilyenek az Osztrák-magyar bank magyar felbélyegzésű jegyei, a m. k. postatakarékpénztár jegyei, úgyszintén az ú. n. tanácsköztársaság által kibocsátott jegyutánzatok, amelyek mind állam jegyek ellenében beváltattak, ilyenek azok az állami pénztár-