Nemzetgyűlési irományok, 1922. IX. kötet • 373-423. sz.
Irományszámok - 1922-389. Törvényjavaslat a középiskoláról
889. szám. 87 irodalomért. Figyelemmel arra, hogy nyelvünk elszigeteltségénél fogva legalább két modern nyelv megértése reánk, magyarokra nézve a művelődésnek úgyszólván nélkülözhetetlen előfeltétele, azért a görög nyelvnek egyenértékeként csupán egy moiern nyelvet fogadhatunk el. Ha pedig a latin és máris tanított német nyelv mellé még egy második modern nyelvet iktatunk be tantervünkbe, akkor voltaképen eljutottunk a reálgimnázium típusához, mely a külföldön is mintegy közbülső helyet foglal el a humanisztikus gimnázium és reáliskola között. Ehhez képest javaslatom lényege az új reálgimnáziümi típus megalkotása a latin nyelv mellett két modern nyelvvel, mint kötelező tantárggyal. Középiskoláinknak túlnyomó része előreláthatóan reálgimnáziummá fog átalakulni s így teljes mértékben számolok a szülőknek azzal a kívánságával, hogy gyermekeik már a középfokú oktatás során is neosak jellöm- és értelemfejlesztő, hanem az életre közvetlenül hasznos ismere'teket is nyerjenek. Yiszont ott, ahol helyben legalább két középiskola van, a gimnáziumot igazi humanisztikus tanintézetté kívánom átszervezni, melyben a görög nyelv és irodalom ismét minden tanulóra nézve kötelező tárgy lesz, mert minden nemzetnek feltétlenül szüksége van magasabb humanisztikus történeti képzettségű fejekre. II A szóbanfoigó törvényjavaslatnak a középiskolai tipusok újabb differenciálása mellett másik alapgondolata az egységes jogosítás. Ez annyit jelent, hogy ezentúl, ha a törvény életbelép, mindenki, aki bármely középiskolát végzett, minden korlátozás nélkül rendes haligatónak bármely főiskolára felvehető. Tehát senkisem lesz az érettségi után pályaválasztásában korlátozva azért, mert tíz éves korában olyan középiskolába jutott, amely * épen lakóhelyén, vagy ahhoz közelebb volt található. Az egységes jogosítás már 1896-tól kezdve a magyar tanügyi közvéleménynek egyetemes óhaja. A millenniumi tanügyi kongresszus már kérte életbeléptetését; több miniszteri rendelet (utoljára 1914-ben) hangoztatta az egyenlő jogosítás elvét; ugyanakkor már a törvényjavaslat is elkészült ilyen irányban. Németország, Franciaország, Ausztria már régen életbeléptette. Ez intézkedés ellen kétségkívül' komoly ellenvetések tehetők. így pl. a reáliskolát végzett tanuló a latin vagy görög nyelv ismerete nélkül, nem boldogulhat a római jog, a "jogtörténet, az orvostudományok terén, vagy a bölcsészeti kar egyes tanulmányi ágaiban (históriai, filológiai, filozófiai szakstudiumokban). Az ilyen tanuló azonban utólag is megtanulhatja azt, amit nem tud. A reáliskola már eddig is úgy segített a hiányon, hogy a latin nyelvet rendkívüli tárgyként bevezette ; hasonlókép a gimnazista és reálgimnazista hiányait az ábrázoló geometria terén pótolni lesz hivatva az e típusokba bevezetendő ilyen irányú rendkívüli tárgy. A főiskolák is külön e célra berendezett tanfolyamokkal fogják a hiányokat pótolni, amint az eddig is részben megtörtént. Egyébként az idevágó esetek száma nem lesz nagy: átlag mindenki olyan szakra megy, amelyre magában eddigi tanulmányai alapján hajlamot érez : a reálista aligha iratkozik be theológusnak, vagy klasszikus filológusnak. E tekintetben kissé liberálisabb felfogást kell tanúsítanunk s kissé jobban megbíznunk az egyéni vállalkozásban. Aki igazán komolyan törekszik valamely célra, meg fogja találni önmagában azt az erőt, mely e cél elérését biztosítja. Rátérve már most a javaslat egyes rendelkezéseinek részletes indokolására, mindenekelőtt rá kell mutatnom arra, hogy az 1. §. rendelkezik az új tipusú középiskola: a reálgimnázium beiktatásáról. Ennek megfelelően e szakasz általánosságban körvonalazza a reálgimnázium feladatát is.
