Nemzetgyűlési irományok, 1922. IX. kötet • 373-423. sz.

Irományszámok - 1922-381. Törvényjavaslat a korona értékcsökkenésének meggátlására irányuló egyes intézkedésekről

881. szám. . 60 Abban a reményben tehát, hogy az egész ország teljes egyértelműséggel fogja támogatni a kormányt abban a törekvésében, hogy az említett rontó­folyamatnak gátat vessen, a jelen törvényjavaslatot terjesztem a t. Nemzet­gyűlés elé, amitől bizton remélem, hogy a legrövidebb időn belül biztosítani fogja a korona értékének, a korona nivójának a helyreállítását és megtar­tását addig is, amíg a népszövetségi programmnak rövid időn belüli végre­hajtására kerül a sor. Részleten indokolás. 1. és 2. §§-hoz. A törvény 1. §-ában felhatalmazást kérek arra, hogy a minisztérium rendeleti úton intézkedhessek a tekintetben, hogy a m. kir. állami jegyintézet alapszabályszerű ügyleteit áltálában vagy azok meghatá­rozott részét takarékkoronában, mint számolási értékben is köthesse, hogy az állami jegyintézet takarékkoronára mint számolási értékre szóló váltókat leszámítolhasson és pénzeket takarékkoronára szóló girószámlára átvehessen, továbbá, hogy fizetési kötelezettségeket takarékkoronában, mint Számolási értékben is meg lehessen állapítani és telekkönyvileg bejegyezni. Ezeknek a felhatalmazásoknak a birtokában lehetséges lesz megszüntetni azokat a káros hatásokat, amelyek a koronaérték csökkenéséből kifolyólag a hitelezőt váratlanul érhették és az adóst indokolatlan előnyhöz juttatták. A valorizáció kérdése már régebben felmerült, minthogy a koronaérték nagymérvű csökkenése folytán elvesztette értékmérő szerepét. Az elmúlt 1923. évben szakemberek bevonásával több tanácskozás tartatott a kérdés gyakor­lati megoldása tekintetében. A szakvélemények legnagyobb része afelé haj­lott, hogy valorizálni csak a jövőben keletkező fizetési kötelezettségeket lehet, és csaknem egyértelmű volt a vélemény a tekintetben, hogy amint a koronaérték stabilizálása lehetővé válik és ezáltal ismét betöltheti értékmérő szerepét, a valorizációnak intézményes megvalósítására szükség nincsen. Mint­hogy időközben a -Nemzetek Szövetségének Tanácsával és a Jóvátételi Bizott­sággal folytatott tárgyalások oly stádiumba jutottak, melyben a korona érték­állandóságának biztosítása egy felveendő külföldi kölcsön segélyével még oly időpontig megvalósítható feladatnak látszott, amely időpontig a kormány a korona értékének legalább is viszonylagos állandóságára számíthatott, a valorizáció kérdése nem vált aktuálissá. A korona értékének legújabban bekövetkezett rohamos csökkenése folytán azonban előállott a szüksége annak, hogy a korona értékének biztosítására a valorizáció lehetősége intézményesen biztosíttassék. Minthogy a kérdést annak szövevényes kihatásaira való tekintettel nem lehet általános törvény­ben szabályozni, a jelen törvényjavaslat 2. §-a csak az irányelveket állítja fel a tekintetbén, hogy a szabályozás mily keretek figyelembe vételével tör­ténik. Szükség van e tekintetben egy független szervre, mely a takarék­koronának, mint számolási értéknek, a papir koronához való értékarányát lehetőleg minden hétköznapon a számbajövő reális tényezők figyelembe véte­lével megállapítsa és közzétegye, nehogy a fizetési kötelezettség teljesítése tekintetében bizonytalanság álljon elő. Erre a célra az ország jelentős gazda­sági köreinek bevonásával bizottságot kell szervezni, amely bizottság eljárá­sának szabályzatát rendelettel fogom megállapítani. Onérthetőleg a fizetés teljesítése más kikötés hiányában papírkorona értékben történik, vagyis ez az intézkedés nem jelent valutáris reformot. A számolási érték a kereskedelmi törvényben ismert érték és amióta a 8*

Next

/
Oldalképek
Tartalom