Nemzetgyűlési irományok, 1922. IX. kötet • 373-423. sz.

Irományszámok - 1922-379. Az igazságügyi bizottság jelentése "a társasház-tulajdonról" szóló 329. számú törvényjavaslat tárgyában

379. szám. 45 preciz jogtudást feltételez, a felek érdekében azt látta • helyesnek, hogy ezen magánokirat felvételét ügyvédi közreműködéshez köti. Ennek folytán az 1. §. 1. bekezdése utolsó mondatát a következőképen tartotta szövegezendőnek : »a megegyezést közokiratba vagy bejegyzett ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni (alapító okirat).« Ezen bizottsági határozattal szemben dr. Farkas libor bizottsági tag az alapító okirat felvételét bírósági közreműködéshez kötendőnek tartotta és erre vonatkozólag indítványát különvélemény alakjában is fentartván, ezen véleményt a bizottsági jelentéshez csatolva tisztelettel bemutatom. A bizottság ezen indítványt azért találta elvetendőnek, mert egyrészről a bíróságokra felesleges munkaszaporulatot róna, másrészről úgyis szükségessé tenné a megegyezés előkészítése az ügyvédi közreműködést és így feleslegesnek mutatkozik annál is inkább, mert az ügyvéd által felvett magánokirat tartalmazza azokat a garanciális feltételeket, amelyek a jogviszony fontosságára való tekintettel fontosaknak mutatkoznak. Az igazságügyi bizottság azon óhajának adott kifejezést, hogy a végrehajtási rendeletben az alapító okirat solenitását kifejező intézkedések vétessenek fel és hogy az alapítóokirat alapján előjegyzésnek legyen helye. Kívánatosnak tartja a bizottság azt is, hogy az egyes tulajdonostársak külön tulajdonát terhelő terhek is az alaptelekkönyvben feltüntessenek és ez a sorrend legyen irányadó a terhek tekintetében. 3. A 2. §.2. bekezdésének első mondata a 6. sorban »a társasháztulajdon« szavak után a bizottság betoldotta »az építmény előállítása« után szavakat, miután ezen betoldás nélkül kétely merülhetett volna fel aziránt, vájjon nem volna-e még csak létesítendő lakásoknak, illetőleg egy még nem létező épület egyes részerhek a telekkönyvbe való bevezetése kérhető, ami természetesen a telekkönyvi intézmény alapelveibe ütköznék. Az említett toldás tehát ezen aggály eloszlatására kívánt szolgálni. 4. A bizottság a 3. §. törlését határozta el. Kiindult ugyanis a törvényjavaslat azon intenciójából, amely az építési lehetőséget akarta elősegíteni és így feleslegesnek mutatkozott ezen intézménynek már meglevő építményekre is a kiterjesztése. Az 1. § helyes értelmezése szerint ugyanis lehetséges az, hogy egy már meglevő építmény a törvény életbelépte után létesített toldása vagy része tekintetében társasház-tulaj don intézménye konstituáltassék. Az amúgy is gyakran nehezen megalkotható megegyezést még komplikálná az építmények már meglevő technikai szerkezete. De figyelemmel volt a bizottság arra is, hogy a 3, §. fentartása esetén az érvényben lévő lakásügyi rendszer kijátszható lenne és ezáltal egyesek jogos magánérdeke sérelmet szenvedne. Ezen határozatnak megfelelően a további §-ok számozása oly módon módosul, hogy minden egyes további § az eredeti javaslat szövegétől eltérően eggyel kisebb számot nyer. 6. A fentiek értelmében most már az 5. §. 2. bekezdése egy stiláris és egy kiegészítő módosítást szenvedett. A 2. bekezdés elején az »az« névelő vétetett fel. A 2. bekezdés első mondatában az 5. sorban »és terhek viseléséről« szavak után betoldatott a következő: »közös képviselő kirendelésének módjáról, szervezetéről, hatásköréről és eljárásáról, a tulajdonostársak szavazatának arányáról, végül«. Szükségesnek mutatkozott ugyanis, hogy a toldásban megjelölt intézkedések tekintetében is a felek az alapító okiratban rendelkezzenek, hogy ily módon későbbi viták elkerülése is biztosítva legyenek.