Nemzetgyűlési irományok, 1922. VIII. kötet • 363-372. sz.

Irományszámok - 1922-331. A nemzetgyűlés mentelmi bizottságának jelentése lázadás előkészítésére létrejött szövetség bűntette miatt gyanusított és tettenkapás folytán 1923. november 6-ika óta őrizetben, illetve előzetes letartóztatásban lévő dr. Ulain FErenc nemzetgyűlési képviselő mentelmi ügyében

Í44 381. szám. fenn nem tarható a nevezett szökésétől egyrészt a szabadságvesztés-büntetésnek legfeljebb 5 évben megszabott maximális mértéke, másrészt a. büntetésnek csupán államfogházban való kiszabhatása következtében helyénvaló nem lehet. S ez az eljárás a mentelmi jogról alkotott fogalmakkal semmikópen össze nem egyeztethető. Ulain Ferenc esetében ezenkívül szökéstől annál kevésbé lehet tartani, mert nevezett képviselő a határról iratatainak elvétele után önként tért vissza Budapestre s ezzel is kifejezésre juttatta azt a szándékát, hogy eljárásának a bíróság előtt való tisztázására maga is súlyt helyez és szökésre legkevésbé sem gondol. De nem lehet helye az előzetes letartóztatásnak jelen esetben a közérdek védelme, illetőleg a szabadlábra helyezés következtében a közre netalán háruló veszélyre való hivatkozás alapján sem. A mentelmi bizottság eljárása során kihallgatott Rakovszky Iván m. kir, belügyminiszter maga állapította meg, hogy a lázadásra való szövetkezés egyetlen tárgyi bizonyítékát az Ulain Ferenctől elvett szerződóstervezet képezi. Ugyancsak a belügyminiszter úr jelentette ki a mentelmi bizottság előtt azt is, hogy vád tárgyává tett lázadás céljából való fegyveres szervezkedést egyetlen esetben sem lehetett megállapítani s hogy a Szemeréék mögött régtől meglévő egyetlen szervezet fegyverei is Ulainnak Szemeréék terveibe való beavatása, illetőleg folyó évi november hó 2-ika előtt tényleg bevonattak. Kétségtelen e szerint, hogy Ulainnak semmiféle fegyveres erő nem állott és nem is áll a rendelkezésére s szabadlábra helyeztetvén, semmi néven nevezendő lázadást meg sem kísérelhet. Kétségtelen továbbá az is, hogy a szerződéstervezet felfedése következtében annak végrehajthatósága lehetetlenné vált. Ez a tényállás még akkor is megállapítható volna, ha a vád tárgyává tett cselekmény alapját valóságos szervezkedés és szövetkezés képezte volna. A nyomozati iratokból világosan megállapítható azonban, hogy az egyetlen tárgyi bizonyítékot képező szerződéstervezetet nem tényleg létező bajor nationalista körökkel, hanem egy a rendőrség zsoldjában álló ügynökkel kötötte meg Szemere és Bobula. Ebből a szerződésből veszély nyilvánvalóan nem származhatott és nem származhatik. A koronatanú Döhmel Frigyes vallomása igazolja, hogy az egész szerződést Döhmel, a rendőrügynök eszelte ki. ő írta és fogalmazta azt, ő hamisította az ügygyei kapcsolatos összes iratokat s a rendőrségnek az első perctől kezdve minden legapróbb készletről pontos tudomása volt. Sőt Döhmel vallomásából kiderül az is, hogy Ulain bajor erőknek Magyarországba való hozatalát a leghatározottabban ellenezte s a szerződéstervezettel magát e szerint egyáltalában nem azonosította. Ulain a szerződés meglevő példányát tényleg nem írta alá, illetőleg az aláírt példányt megsemmisítette. Nem kétséges mindezekből, hogy a vád tárgyává tett cselekmény elkövetésére a belföldön fegyveres erő egyáltalában nem állt rendelkezésre, külföldi segítség igénybevételét pedig Ulain nemcsak hogy nem tervezte, de határozottan ellenezte. A rendőrség és nagyközönség előtt egyaránt ismerőssé vált terv veszélyt magában valóban nem rejthet s Ulain szabadlábra helyezéséből a közre káros következmény nem h áramolna tik. Az előadói javaslat elfogadása esetén a mentelmi jog valóban megszűnik. Ha öt éven alóli államfogházzal büntethető bűncselekmény vádja miatt nemzetgyűlési képviselő a nemzetgyűlés előzetes hozzájárulása és megkérdezése nélkül letartóztatható és fogságban tartható, úgy a jövőben semmi akadálya sem lesz annak, hogy csekély vétségek, párbaj, sajtó útján elkövetett deliktum, becsületsértés stb. miatt nemzetgyűlési képviselőt előzetes letartóztatásba helyeztessenek. A mentelmi jognak köztudomásúlag az a célja, hogy a kép-