Nemzetgyűlési irományok, 1922. VIII. kötet • 363-372. sz.
Irományszámok - 1922-331. A nemzetgyűlés mentelmi bizottságának jelentése lázadás előkészítésére létrejött szövetség bűntette miatt gyanusított és tettenkapás folytán 1923. november 6-ika óta őrizetben, illetve előzetes letartóztatásban lévő dr. Ulain FErenc nemzetgyűlési képviselő mentelmi ügyében
140 331. szám. nem akarta közölni azoknak a tagoknak a névjegyzékét, akiknek ezek a fegyverek kiadattak. Körülbelől (500 ilyen fegyver volt kiadva, ezeknek nagy része beszedetett, különösen ezen események tudomásulvétele óta, úgy, hogy most tahin mindössze 20 fegyver hiányzik, melyet nem lehetett még bevonni. Kijelentette azt is, hogy több ilyen szervezkedés-töredéket fedezett fel az államrendőrség, de hogy azok között volt-e valami összefüggés, azt megállapítani nem lehetett. Arra vonatkozólag, hogy a belügyi kormányzat provokálta-e ezt a cselekményt, vagy ennek elkövetését, akár Döhmel szolgálatai útján, akár más módon, az nem felel meg a valóságnak, sőt nem is akarta az államrendőrség első ízben Döhmel Frigyest és jelentéseit komolyan venni, csak mikor más nyomozó közegek jelentései is valónak mutatták a Döhmel által hírül hozott szövetkezést, akkor kezdettek a dologgal komolyan foglalkozni, még akkor is felmerült az a gondolat, hogy nem akarja-e valami szervezet magát a kormányt beugratni. Dr. Ulain Ferenc fogvatartása idejében egy felíratott intézett a Kormányzó Űr Őfőméltóságához, amelyben kiterjeszkedik részben a bajorországi viszonyokra és az ott bekövetkezett Hitler-féle puccsot elég jó érte suits éggel jósolta meg annak dacára, hogy annak bekövetkezéséről ós lefolyásáról akkor még nem tudott. A felirat másik részében Döhmel Frigyes azonnali szabadlábrahelyezését kérte. A legnagyobb politikai ügyetlenségnek mondja, hogy egy ilyen kiváló fontos egyéniséget letartóztatnak és azt írja, hogy emiatt kellemetlen helyzet lehet Németország jövendő vezetőivel. Vázsouyi Vilmos nemzetgyűlési képviselőt kihallgatta a bizottság, aki elmondotta, hogy őhozzá körülbelül augusztus hó vége felé állított be Döhmel és azt mondta, hogy egy régi iskolatársa és barátja ajánlatára keresi fel. Elmondotta azután, hogy egy forradalom és egy forradalmi kormány van alakulóban, Bobula, Szemere, Gál ós Vikár nevét említette, dr. Ulain Ferencet azonban nem. Soproniakat is emlegetett, valami Kovácsot és elmondotta, hogy Hitler és Ludendorff fognak bejönni Sopronba, hogy itt tárgyaljanak. Vázsonyi kötelességszerűleg közölte a Döhmel által bemondottak at Damváry és Rakovszky miniszterekkel, akik aztán Döhmel Frigyest személyesen kihallgatták. Szeptember 12-én Budapestről elutazott és november 11-én jött csak haza, hallomásból tudja csak, hogy üa Vázsonyi János, aki összeköttetésben volt néhányszor Döhmellel, kisebb-nagyobb pénzösszegekkel Döhmelt kisegítette. Hetényi Imre főkapitányhelyettes elmondotta a bizottság előtt, hogy amikor Döhmelt megismerték és jelentéstétellel megbízták, amellett állandóan ellenőrizték. Mikor Döhmel jelentéseiből elég adat volt arra, hogy Szemeréék által egy szövetség létesítése folyik, behívatta magához dr.-Szemere Bélát és figyelmeztette, hogy ezt a szervezkedést hagyják abba, mert a rendőrségnek arról már tudomása van, amire Szemere kijelentette, hogy ez nem igaz, ez szeptember havában történt. Ugyancsak szeptemberben volt Hetényi főkapitányhelyettesnél Prónay Pál, akit szintén figyelmeztetett ezekre a dolgokra. Prónay azonban határozottan kijelentette, hogy ő ezekről semmit sem tud. Ezután még inkább figyelemmel kísérték az ügyet és különösen Döhmelt, akibe mindvégig kételkedtek és jelentéseit túlságos komolyan nem vették, mindaddig, míg Szeibold detektivfelügyelő mint álbajor katona fel nem ment Bobulához és az ott szerzett értesüléseivel Döhmel jelentéseit megerősítette. Mindezen meghallgatások után a bizottság a két kérdésnek a
