Nemzetgyűlési irományok, 1922. VIII. kötet • 363-372. sz.
Irományszámok - 1922-331. A nemzetgyűlés mentelmi bizottságának jelentése lázadás előkészítésére létrejött szövetség bűntette miatt gyanusított és tettenkapás folytán 1923. november 6-ika óta őrizetben, illetve előzetes letartóztatásban lévő dr. Ulain FErenc nemzetgyűlési képviselő mentelmi ügyében
IBS 331. szám. le. Döhmel Frigyes szerepléséről annyit lehet megállapítani, hogy ő egy meglehetős műveltségű német származású kereskedősegéd, aki augusztus havában jött Németországból egy az Ébredő Magyarok Egyesületéhez címzett ajánló levéllel, melyet ott megérkezése után át is adott. Mindenképen megélhetést keresve Budapesten, különböző, a politikában szereplő egyéneknek felkínálkozott és eljutott Vázsonyi Vilmoshoz, kinek felfedezte azt, hogy itt egy politikai komplott van készülőben és azt mondotta, hogy mivel ő visszaborzad azoknak az igazságtalanságoknak és vérengzéseknek a gondolatától, ami bekövétkezhetik, emberi kötelességének tartja, hogy Vázsonyi Vilmost, akihez Őt Vázsonyinak egy régi jó barátja utasította, figyelmeztesse. Vázsonyi, akit Döhmel közlései megleptek, bár nem volt tisztában azzal, hogy milyen fontosságot tulajdonítson nekik, jelentést tett erről Daruváry Gféza akkori miniszterelnökhelyettesnek és dr. Rakovszky Iván belügyminiszternek és ezekkel történt megbeszélés alapján 1923 augusztus 24-ón Döhmel Frigyest felhozták a Képviselőházba, ahol ismételte a Vázsonyi Vilmosnak elmondottakat, felfedte a miniszterek előtt a Budapesten készülőben levő szövetkezést és bemutatott egy német nyelven szövegezett tervezetet egy forradalmi terv végrehajtására vonatkozólag. Rakovszky Iván belügyminiszter utasítására a m. kir. államrendőrség vezetősége állandó érintkezésbe lépett Döhmel Frigyessel, s amíg egyrészt megfigyeltette azokat az egyéneket, akikre vonatkozólag Döhmel jelentést tett, másrészt megúgyeltette magát Döhmel Frigyest is, tisztába, akarván jönni azzal a kérdéssel, hogy vájjon Döhmel Frigyes kettős szerepe mellett nem akarja-e esetleg egy esetleges kudarccal magát a hatóságot kompromittálni. Sajnálatos tény, hogy Döhmel Frigyes által az államrendőrségnek tett jelentések igen sok körülményre vonatkozóan valónak bizonyultak. Ez leginkább kétségtelenné vált akkor, amikor Döhmellel törtónt megbeszélés alapján az államrendőrség egy detektivfelügyelője, Szeibold Jenő magát bajor őrmesternek kiadva, folyó évi november 6-án este 8 órakor Döhmellel elment Bobulához és ott mint a bajorországi szervezetek kiküldötte mutatkozott be, akkor Bobula részletesen elmondotta neki az itt létrejött szövetséget, annak terveit, a rendelkezésre álló emberanyag és fegyvermennyiséggel megismertette. Természetes ezek után kétségtelen volt, amit már a rendőrség eddig is tudott, hogy itt Budapesten egy lázadás elkövetésére létrejött szövetség működik. Az államrendőrség Döhmel bemondásai alapján és más nyomozó közegek jelentéseiből meggyőződvén a szomorú tények valóságáról és megtudva azt, hogy a kérdéses szerződóstervezet elkészült, a szereplő gyanúsítottak által aláírva van, és hogy azt dr. Ulain Ferenc november 6-án délután induló vonattal Bajorországba magával viszi, intézkedett, hogy ezek a szerződések esetleg személyi motozás útján lefoglalva leg} 7 enek ós hogy dr. Ulain Ferenc útjából feltartóztatva az államrendőrsóghez előállíttassák, ami meg is történt. A bizottság tekintettel arra, hogy dr. Ulain Ferenc ama biztosított jogával, hogy a bizottság ülésén megjelenhessen és nyilatkozhasson élni kívánt, őt megidézte ós meghallgatta. Meghallgatása során dr. Ulain Ferenc előadta, hogy ő 1923. november 2-áig az egész szervezkedésről semmit sem tudott, őt Bobula Titusz telefonon magához hívta, ő elment, megtudva, hogy miről van szó, miután a müncheni viszonyokat és az ottani szervezkedések vezetőit ismerte, vállalkozott rá, hogy kimegy s az ottani állapotokról tájékozódást szerez. Már ez év február havában kint volt Münchenben, megismerkedett ott a vezető emberekkel és ezen ismeretek birtokában annál szívesebben
