Nemzetgyűlési irományok, 1922. VII. kötet • 280-322., II. sz.

Irományszámok - 1922-319. Törvényjavaslat tejtermékeknek állami ellenőrző jeggyel ellátásáról

319. szám. 295 Ezért dacára tetemes állami támogatásnak, amelyet részben közvetlen szub­venciók, részben magas exportprémiuniok alakjában nyújtottunk, tejgazda­ságunk intenzív fejlődésnek indulni nem tudott. E tapasztalatainkon kívül azonban azt is látjuk, hogy csak azok az államok állják meg a versenyt a tejtermékek világpiacain, s egyúttal csak ott tud a tejgazdaság igazi virágzásnak indulni, ahoi oly törvényes intézke­déseket léptettek életbe, mellyel a piacra vitt árúik minőségét biztosították, miként Hollandia, Dánia, Svédország és újabban Finnország. Tejgazdaságunk jövő fejlődésének biztosítása érdekében tehát múlhatat­lanul szükségesnek tartottam az említett államokhoz hasonló törvényes intéz­kedést inaugurálni, melynek egyik részét ez a javaslat képezi. A javaslat 1.-pontja állami ellenőrzőjegy bevezetését és alkalmazását állapítja meg. Az ellenőrzőjegy célja, hogy a vevő előtt az állam tekinté­lyével bizonyítsa, hogy a termék állami ellenőrzés alatt készült és minősége bizonyos fokozottabb követelményeknek megfelel. A fentebb említett államok tejtermékeik hírnevét ugyanígy ellenőrző jegyek alkalmazásával alapították meg és tartják fenn. A 2. §. megállapítja, hogy ki kaphat és ki nem kaphat állami ellenőrző jegyet. Külföldi fokozottabb igényeknek megfelelő minőségű tejtermékeket csak tiszta, jól -felszerélt telepen és kellő szakértelem mellett lehet előállí­tani, ezért kellett ezt e szakaszban biztosítani. Az ellenőrzőjegy használa­tának engedélyezésénél különösen figyelembe kell venni a jogosított megbíz­hatóságát, mert nem szabad az állam tekintélyét kockára tenni azáltal, hogy megbízhatatlan egyének, esetleges visszaélései vagy mulasztásai miatt csorbát szenvedhessen. Ez.ért szükséges azok engedélyezésénél a javaslat 2. §-ában foglalt intézkedéseket szem előtt tartani és kell a használat meg­vonhatását a 6. §-ban foglalt esetekre megengedni. A 3. és 5. §§ a feltétlenül szükséges ellenőrzést állapítják meg. Ennek részletes módozatait a törvénybe lefektetni nem lehet, mert annak alkalmaz­kodni kell a viszonyok esetleges változásaihoz. Az ellenőrzés a kincstárra terhet nem fog róni, mert annak költségeit az érdekeltek szívesen viselik, nagy anyagi előnjáik származván abból, hogy az ellenőrző jegy használha­tása által hírnevük tetemesen emelkedik s árújuk értéke lénj^egesen meg­növekszik. Az ellenőrzés költségei egyébként előreláthatólag oly alacsonyak lesznek, hogy azok az árú emelkedésével szemben alig jönnek tekintetbe. A visszaélések kizárása és az ellenőrzés hatályossága kívánja az 5. §. 2. és 3. pontjaiban letett rendelkezéseket. A 4. §. először az ellenőrző jegy külső kinézósét jelöli meg, szüksé­gesnek tartottam ezt úgy megállapítani, hogy az árú magyar származása abból azonnal kitűnjék, mivel pedig a világpiacon tejtermékek legnagyobb fogyasztója Anglia s egyik legelterjedtebben használt nyelv az angol, cél­szerűnek véltem a köriratot angolul is reávezetni. Közokirat jellegűnek kellett e jegyet minősíteni, mert tényleg állami bizonyítvány arról, hogy az árú mily minőségű. E § 2. és 3. pontjában foglalt tilalmak azért szükségesek, hogy az ellenőrző jegy sértetlensége és feltűnő volta biztosíttassék. Az ellen­őrző jegynek a csomagoláson való feltüntetése azért szükséges, hogy a vevő már kívülről a csomagolás felbontása nélkül láthassa, hogy az árú ellenőrző jeggyel el van látva. E jegy ugyanis a vajnál finom papírlap, mely köz­vetlen a vajra téve azonnal elázik, miáltal annak levétele vagy alatta az árú kicserélése a jegy megsértése nélkül lehetetlen. Ez esetben azonban a csomagolt árúnál kívülről nem lclut felismerni, hogy van-e rajta állami

Next

/
Oldalképek
Tartalom