Nemzetgyűlési irományok, 1922. VII. kötet • 280-322., II. sz.

Irományszámok - 1922-299. Törvényjavaslat az Iparosok Országos Központi Szövetkezetéről és az ipari anyagbeszerző, termelő és értékesítő szövetkezetekről

299. szám. 191 határozat meghozatalának ilyen formasághoz kötését indokolja a kilépésnek nagy jelentősége a szövetkezet további sorsa szempontjából. De a kilépésnek ily megnehezítésével a törvényjavaslat egyben útját állja annak, hogy néhány elégedetlenkedő szövetkezeti tag kihasználva a tagok többségének a közgyűléstől való távolmaradását, azok akarata ellenére meggondolatlan és a tagok gazdasági érdekei szempontjából esetleg súlyos következményű elhatározásra bírja a szövetkezetet. A könnyelmű és meggondolatlan kilépéseket azért is meg kell akadályozni, nehogy a szakipari szövetkezetek bizonyos hamis jelszavak, vagy izgatások hatása alatt egyidejű tömeges kilépéssel felborítsák a központot. De viszont abban az esetben, ha a szövetkezeti tagok 80%-a a szakipari szövetkezetnek a központból való kiválását kívánja, annak gátat vetni mégsem lehet. Ha a tagok 80

ü

/o-ában annyira megérlelődik az a meggyőződós, hogy a szövetkezet célját a szövetkezeti központ kötelékén kívül jobban tudja megvalósítani, hogy ennek a meggyőződésnek inkább feláldozza azokat a nagy kedvezményeket is, amelyek a központba való tartozással járnak, semhogy működésót a központ szervezetében folytassa tovább, — ez oly súlyos elégedetlenségre és a harmonikus együttműködés előfeltételeinek oly mérvű hiányára mutat, hogy a központban való megmaradásra irányított kényszer legszigorúbb alkalmazásával sem lehet békés és eredményes munkát biztosítani. A felmondást természetesen bizonyos időhöz kell kötni, nehogy — különösen nagyobbszámú kilépéseknél — a központ üzletvitelében zavarok álljanak elő. A felmondási időt az alapszabályok határozzák meg, de egy évnél hosszabb nem lehet. A kereskedelmi törvénynek az a rendelkezése (1875. évi XXXVII. t.-c. 239. §.), hogy a hitelező, ki valamely szövetkezeti tag ellen sikertelenül vezetett végrehajtást, a szövetkezeti tagnak a szövetkezetből való kiválását kívánhatja, a szakipari szövetkezetekre alkalmazást nem nyerhet.. Előfordulhatnak olyan körülmények is, amelyek a központ részére teszik lehetetlenné valamely szövetkezettel való együttműködést. Ezért ugyané § megengedi a szakipari szövetkezeteknek a központ kötelékéből való kizárását is, aminek feltételeit az alapszabályok állapítják meg. E § megadja továbbá a központnak a jogot, hogy a kilépő szövetkezettől tartozásának azonnali kifizetését és biztosítását követelhesse, mert a vezetése és felügyelete alól kikerült szövetkezet ügyvitele esetleg nem nyújt megfelelő biztosítékot aziránt, hogy a követelés esedékessége idején behajtható lesz. 40. §. A 40. § valamely szakipari szövetkezetnek más szövetkezettel való egyesülését a központ engedélyétől és a központ szakértő vagyonbecsülojének közreműködésétől teszi függővé, hogy az egyesülésnél úgy a központ, mint az illető szövetkezet érdekei kellő védelemben részesüljenek. 41. §. • A 41. § a szakipari szövetkezetek alapszabályainak és módosításainak a cégjegyzékbe való bevezetését a központ igazgatóságának előzetes jóvá-